Első előtti alkalom... :(

Tudom, hogy legalább ketten még mindig tinilánynak tartanak. :) Én ezt nem is bánom, annál jobb, minél tovább fiatal a szívem és a lelkesedésem. :) De ma bebizonyítottam, hogy nem vagyok az. Bizony. Még a tinilányok szintjét sem érem el. Úgy érzem magamat, mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát, pedig még ki sem próbálta. :(
Az egész úgy kezdődött, hogy mikor felkeltem, és lebandukoltam a 3. emeletről, kinyitottam a lépcsőház ajtaját, megláttam, hogy esik az eső. Nem egy ideális időjárás a korizáshoz. De még nem adtam fel a reményt. Csak szemerkélt, és gondoltam a délután még messze van, addig még bármi lehet, különben is, ennyi eső nem árt. Igen ám, de amikor hazaértem, már sokkal jobban esett. Úgy döntöttem, ne vizsgaidőszak kellős közepén kéne jól megfázni, halasszuk el. Majd csodák csodájára az eső elállt, és el is indultunk meghódítani a jeget. Arcomon gyermeki mosollyal bukkantam elő kori-kölcsönző sátor mögül. :) Sajnos rögtön oda is fagyott. De nem a jég miatt... :S Ekkora pofára esést... Szintén nem a jég miatt...
Az eső miatt nem nyitott ki a kölcsönző, így lemaradtam életem első korcsolyázásáról. :(
Már úgy beleéltem magamat, és az utolsó pillanatban mégsem lett belőle semmi. :( Hát nem vagyok vidám, mert nincs túl sok szabadidőm, és amikor van, akkor meg nincs jó idő.
De nem baj. Előtte legalább elmentünk Vele egy cukrászdába, és nagyon fini tükör-zselés sütit majszoltunk. :) Az biztos, hogy abban a cukrászdában fogom még rontani a levegőt. :)
És különben is, megígérte nekem, hogy csak azért is fogunk még az idén hóesésben korcsolyázni! :) És ha Ő megígérte, akkor (elfelejti)esni fog a hó. :D 
Most tehát éhesen, hóesést remélve és újabb szabadidőt keresve búcsúzom. :)