Hozzá kell tenni, hogy tegnapig idén még nem ültem biciklin, és G. közölte, hogy 65 km-t fogunk menni.
Valahogy így nézhettem vissza rá. :D
Ráadásul előző nap laborban voltam, délután pedig öcsém ballagott, és mire hazaértem 2 lépés megtétele előtt fél óráig nyávogtam.
De szépen felkeltünk 5:30-kor, megcsináltuk a szendvicseket, és meglehetősen sietősen kisuhantunk az állomásra. A MÁV egy kicsit gondolkozhatott volna, hogy ilyenkor nem olyan vonatot küldenek, amin két bicikli fér el...
Újvárosban csatlakozott hozzánk nagynéném, aki ment haza tőlünk. Tiszafüreden pedig segített lepakolni a cuccokat, ahol már vártak minket G. szülei. Egy negyed órás készülődés után neki is vágtunk az utunknak. Fogalmunk sem volt, merre kell menni, de az ösztönök hamar elnavigáltak a gáthoz, és felcsillant a tó tükre. Nem, nem estem bele. :)
Nagyjából fél óra után megálltunk reggelizni a Tisza mellett.
Újabb fél óra telhetett el mikor olyan helyre értünk, ahol 15 méter széles nyárfás-fűzfás takarta el a folyót, és 100 méterenként kis utak vezettek le a partra. Kinyüglődtem, hogy álljunk meg, mert én le akarok menni. Nagyon szép kis hangulatos helyre lyukadtunk ki.
Ekkor még elég virgonc voltam, és direkt hullámozva mentem az úton, kacsáztam össze-vissza.
Abádszalókon ebédszünetet tartottunk, habár picit még korai volt, de éhesek voltunk. Egy gyrostállal és egy áfonyás óriáspalacsintával gyorsan pótoltuk is az elvesztegetett kalóriát. :D
Lassan továbbindultunk. Ez volt az a rész, amikor én ki akartam szállni. A popómat nagyon feltörte az ülés, és egy kis pihenő után nagyon fájdalmas volt visszaülni. És még félúton sem jártunk. Aztán csak megszoktam, és ahogy ilyenkor lenni szokott, előjött belőlem a rejtett energia, és Kiskörénél (kb. 40 km után) belehúztam, mert már nagyon le akartam szállni a bringáról, és még volt 25 km Poroszlóig. Néha megálltunk, mert G. apukájának begörcsölt a lába, és ekkor sétáltunk egy darabon, majd újra felpattantunk, és tekertünk. Végre megérkeztünk Poroszlóra. Még elég sokat kellett mennünk, mire kilyukadtunk az állomásnál.
Nagyon szép időnk volt. Sütött a nap ezerrel. Körülbelül 10 perc után tudtam, hogy egy valami otthon maradt. A naptej. Le is égtünk rendesen. De úgy ahogyan még sosem (legalábbis én). Minden mozdulat fáj. Ami viszont furcsa, hogy izomlázam nincs. Cserébe alig bírok ülni, úgy feltörte a bicikli a hátsó fertályomat.
Nem néztem volna ki magamból, hogy ennyit képes leszek tekerni valaha is egy nap. A végén persze kiderült, hogy egy teljes nap sem kell hozzá. 6 óra alatt sikerült úgy teljesíteni, hogy közben meg-megálltunk nézelődni/enni/pihenni. Viszont most tuti, hogy két hétig nem bírok keróra ülni, és hogy az egyetemre kispárnát kell vinnem, hogy le bírjak ülni a székekre. :D
Levezetésnek megnéztünk a Trónok harca 4. évadjának eddig kijött részeit, majd, mint aki jól végezte dolgát, elaludtunk. G. még most is alszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése