Újra itt

Eltelt egy kis idő, mióta itt jártam. Egyszerűen nem volt semmi késztetésem, hogy írjak bármit, pedig lett volna miről. Pl, hogy milyen túrákon voltam, hogy mennyit barchobáztunk N-nel a szakmai gyakorlat alatt (mivel "majd' megszakadtunk" a semmittevéstől), hogy milyen fellépések voltak, hogy mennyire megtömtek minket Lengyelországban. De egyszerűen fizikai fájdalomnak tűnt, hogy írjak.

Ennek viszont most vége. Új erőre kaptam.

10 év után...

Újra egy szobában "kedvenc" (de csak azért, mert egyetlen) öcsémmel. Mondhatni nagyon feldob a helyzet. Tegnap költözött be ő is Debbe, mivel elkezdődött neki az egyetem. Nekem végzős lévén alig van órám, ő viszont minden nap 8-ra megy suliba, és nincs is attól jobb érzés, mikor még aludnál, de ő felzavarja az egész házat. És olyan kérdésekkel traktál kora reggel, mint hogy hova tegye a mittudoménmármicsodáját. Hát majdnem megmondtam neki...

Ez az egész egyben azt is jelentette, hogy az eddigi lakótársammal szobát kellett cserélnünk. Abban a szobában laktam 9 évig, szóval szerintem reflexből oda fogok bemenni, ha hazaérkezem. Na arról nem is beszélve, hogy 9 év alatt annyi mindent sikerült felhalmoznom, hogy az kizárt, hogy mindent áthozzak, mert ugye némi hely kéne az öcsémnek is... Abba inkább most nem is gondolok bele, hogy ha minden a terveim szerint alakul, mennyi cuccot kell majd januárban innen hazavinnem, és majd onnan egy részét Pestre. :D

Most zárom is a sorokat és megyek pakoooooooooooolni, mert a szoba összes vízszintes felületét a gyorsan áthozott cuccaim borítják be kb. egyenletes eloszlásban.