A mai reggel is csak egy reggelnek indult. Beugrottam a boltba, mielőtt még felszálltam volna a villamosra. Mikor kiléptem az ajtón, megláttam, hogy épp kanyarodik be a térre. A bolt nyilván a vilimegálló azon oldalán van, ahol nincs zebra. Ez engem csöppet sem szokott zavarni abban, hogy átmenjek ott, de szerencsére akármennyire reggel volt, a villamoson kívül észrevettem az arra ólálkodó rendőröket is, így inkább a körbefutást választottam. Úgyhogy végül is spóroltam vagy 15000 Ft-ot. A zebrán egy ovis csapatba ütköztem, akik szintén a megállóba tartottak, és igyekeztek elérni a vilit. Beelőztem őket és sikerült elfoglalni az egyik ajtó lépcsőjét. Ha nincs ülőhely, ott a legjobb utazni. Aztán fölszálltak a kicsik is. Mondhatni nagyon örültem. Ilyenkor mindig nagy a hangzavar, és még fel sem keltem. De aztán más lett a véleményem, mert ahogy kicsit odafigyeltem arra, hogy mit beszélnek, nagyon jól szórakoztam. A régi városházánál:
-Én itt voltam anával. (Még nem volt tökéletes a kiejtése. :) )
-Én is.
-Akkor miélt nem találkoztunk?
-Mert az már régen volt.
-Én is.
A másik kedvencem kicsivel később:
-Gléti, a kabátoddal leholzsoltad a kezemet. (kis hatásszünet) Majdnem.
Grétit szemmel láthatólag ez különösebben nem zavarta. Így a másik kislány folytatta:
-De nagyon fájt. (Ismét kis hatásszünet)Volna.
Ekkor majdnem felröhögtem. Grétit ez sem rázta meg nagyon, mire a másik kislány:
-Gléti, nem leszek a balátod!
Az óvónéni egyik mondata is nagyon tetszett:
-Robikám, ne vándoroljál már, mert el fogsz esni!
Mintha egy tömött villamoson olyan sok esélye lett volna szegény gyereknek... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése