Az utazás a MÁV-nak köszönhetően nem volt éppen rövid. 260 km-t 5,5-6 óra alatt tettünk meg, ami valljuk be, nevetségesen indokolatlan.
Ezelőtt még soha nem voltam gyűrűzőtáborban. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy hálók vannak kifeszítve, összességében több km hosszan, és óránként kell menni ellenőrizni, hogy van-e benne madár. Többnyire van, nem is egy. És ha van, akkor lehet kezdeni kibogozni belőle őket. Kezdőként nem túl vonzó látvány, hogy szinte minden madár első reakciója amikor hozzáérsz az, hogy lesz*rja a kezedet, ruhádat... Később aztán rájössz, hogy az a jobbik eset, ha csak ezek esnek áldozatul. Az a kellemetlenebb verzió, ha az arcod a céltábla.
Eleinte nem voltunk túl sokan, ezért nem volt nyitva az összes háló. A hangulat azonban így is jó volt. Kedvesek voltak az emberek. És ha valami különlegesebb madár "akadt horogra", akkor szóltak, hogy menjünk fényképezni. Látni kellett volna ilyenkor a csapatot. Aki evett az lecsapta a kést-villát és már ott tolult a madár körül fényképezővel.
Minden nap korán kellett kelni, mert a madarak sajnos nincsenek rá tekintettel, hogy te meddig szeretnél aludni, és legkorábban repülnek bele a legnagyobb számmal a hálókba.
Ha meleg volt, akkor össze kellett húzni a hálókat, nehogy meghaljanak benne a madárkák. Ekkor vagy kezdetét vette a délutáni
Így teltek a napok egy hétig. A hajnali kelések miatt tovább nem is nagyon bírtam volna, de a társaság miatt szívesen maradtam volna még.
És akkor jöjjenek a képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése