Kelet és Pest ősszel

Körülbelül két hete arra vetemedtem, hogy haza látogassak végre majd' 2 hónap után. Meg is beszéltem a témavezetőmmel, hogy ellógok a laborból, hogy minél hamarabb indulhassak, és anyuval el tudjak menni vásárolni. Geldar mondta, hogy hétvégén ő is jönne Keletre, és mehetnénk együtt. Kapva kaptam az alkalmon, és sikerült szüleimnél elérni, hogy jöjjenek majd át értem kocsival Szoboszlóra. A gond ott kezdődött, mikor Geldar felhívott, hogy 5 perccel azután kelt fel, hogy a vonata kigördült Oroszlányról. Mondanom sem kell, majd kicsattant az arcom a boldogságtól a hír hallatán, de vettem pár mély levegőt, és  beletörődtem, hogy a vásárlás elmarad. Akármennyire mérges voltam, attól még cuki maradtam, és csinálni akartam Geldarnak is hamburgert az útra. Persze ebből nem lett semmi, ugyanis valamivel sikeresen elcsesztem az időt, úgyhogy végül egy kis gofrit vágtam be a bőröndbe és rohantam a Nyugatiba. Csakhamar Geldar is megjelent, nem kis meglepetésemre egy szál mappával és könyvvel a kezében. Ez volt minden, ami egy hosszú hétvégre kellett neki, persze azért örült, hogy én gondoltam a kajára is. Annak már kevésbé, hogy ennek ellenére a koliban maradt az eredeti terv. :D Az úton jöttek a rosszabbnál rosszabb poénok, de valahogy nem volt az igazi, mert nem voltam túlságosan jól. Szoboszlón már vártak ránk a szüleim. Mikor a kocsihoz értünk és Geldar megtudta, hogy én fogok vezetni, akkor nagyon szemtelenül közölte, hogy akkor ő most  inkább elköszön és gyalogol. Aztán persze erőt vett rajta a lustaság, na meg persze (remélem) csak viccelt, úgyhogy elfoglalta helyét az anyósülésen. Elvittük a nagyijához. Valami félreértés történhetett, mert akkor jött a nagy hír, vagy lehetne akár nagyi-hírnek is mondani, hogy ő még bizony Pesten van, és csak estére érkezik meg. Gúnyos taps következett, de szerencsére Geldar nagynénje otthon volt, és Geldar legnagyobb örömére közölte, hogy épp vacsorát főz. Pénteken anyuval elementek darvakat lesni. Ebből kimaradtam, mert azért tanulni is kell néha, de este jött N. és G. is hozzánk, és citeráztam egy kicsit, aztán pedig képeket nézegettünk. Geldar természetesen lekéste az utolsó buszát, így kocsival hazavittem. Ennek örültem, mert nagyon szeretek vezetni és nem sok lehetőségem van rá Pesten.
Szombaton próbáltuk pótolni a csütörtökre tervezett vásárlást, aztán irány Debrecen, hogy összefussunk Lamaziussal és Seholsincslánnyal. Ők csak Geldar érkezéséről tudtak, én meglepi voltam nekik. Ezen napon visszaemlékezhettem, hogy miért öngyilkosság, ha Geldar és Lamazius egy légtérben vannak: a poénok gyakorisága elviselhetelenül magas szintre nő. Az otthoni alapozás után elmentük egy kicsit a Valhallába, mondjuk a mai napig nem értem, hogy miért. Már nem tudtam sokáig maradni, ugyanis az utolsó értelmes időpontban induló buszomat el kellett érni.
Vasárnap ismét Szoboszlón kötöttem ki, ugyanis Geldarral együtt jöttünk vissza is, aki nagyon finom pogácsát és muffint hozott magával az útra. Nem tudom, hogy hogyan, de a poénok nem fogytak el a hétvégén, maradtak bőven Pestig. Megbeszéltük azt is, hogy még az ősszel el fogunk menni Majkra, és ezt ezen a hétvégén meg is valósítottuk, de erről majd holnap írok.

Múlt hétvégén volt a szülinapom, a szobatársam barátjával együtt. Megbeszéltük, hogy majd együtt megünnepeljük, de engem külön felköszöntöttek meglepiként azok a barátaim, akik szintén benn maradtak a koliban. Az este jól sikerült, így másnap délelőtt jobbnak láttam, ha egy hosszú sétát teszek a környéken. Így sikereen összekapcsoltam két különálló térképet a fejemben, ugyanis a séta során egy olyan helyszínre vetődtem, ahol még gimi alatt jártam egyszer. Valamint megszüetett pár igazi őszi kép idén először.