Egy átlagos vizsgaidőszakbeli nap: éjjel tételek mászkálnak a fejedben, és mindenféle általad kreált hülyeségre próbálod megkeresni a megoldást. Természetesen erre esélyed sincs, mivel már maga a probléma is eléggé elrugaszkodott a valóságtól, de ezt a félálomban vergődő agyadnak hiába próbálod beadagolni...
Aztán felkelsz, és tanulsz egész nap szorgalmasan, majd a nap végén megkérnek hogy csinálj teát, persze nem gondolják teljesen komolyan, de hát legalább addig sem kell tanulni.
Hát inkább kellett volna.
Először is a vízforralót jobb kézzel még nem bírom el, mert túl nehéz a csuklómnak, de ezt a problémát gyorsan áthidaltam. Ezután letettem a vízforralót az aljára, és visszaültem tanulni. Egy perc múlva G. megkérdezi:
- Nem kéne bekapcsolni?
A következő lépésbe csak D. kötött bele, ugyanis én előbb szoktam a cukrot és a citromlevet a kancsóba tenni, mert egymáshoz nézem az arányát, és csak utána a forró vizet és abba a filtert. D. szerint ekkor nem ázik ki rendesen a tea.
Ezek után össze kellett kavarni a teát, de csak egy viszonylag rövid nyelű kanalat szoktak erre a célra használni, és sikerült megégetni a kezemet, ezért elengedtem a kanalat, ami eldűlt, hogy még csak a vége se álljon ki a teából...
Nagy nehezen kihalászom, és befejezem a kavarást, majd mikor megörülök, hogy már csak rá kell tenni a fedőt a kancsóra, ami ugyebár szintén nem egy megerőltető feladat, akkor kiesik a kezemből a fedő, bele a teába...
És engem beengednek a laborba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése