Egy majdnem tökéletes nap

A múlt hétvégén Geldarral megnéztük a Bokodi-tavat, és sok szép képet készítettem... Gondoltam én... De aztán kiderült, hogy az összes kép nagyon szemcsés lett. Vállalhatatlanul. Úgyhogy képeket csak akkor teszek fel róla, ha legközelebb megyünk és értelmes képeket készítek. Ennek ellenére egy nagyon szép napot töltöttünk el. Röpködtek a nagyon rossz szóviccek, a végére teljesen megsemmisültem.

Ma viszont Pesten sétáltam, és szerencsére a telefonom összekapta magát egy kicsit, és értelmes képeket sikerült készítenem. A Kopaszi-gát felé vettem az irányt, hogy megnézzem, R-rel két hét múlva lesz-e értelme odamenni. Hát lesz biza'! A szomorúfűzek kezdenek kihajtani, és barkába borult egy csomó fa. És még odafele úton a pesti oldalon észrevettem egy Bábel-tornyot. Rögtön tudtam, hogy a gát után oda fogok menni, és így is tettem. És nagyon remélem, hogy R. nem fogja megnézni két hétig ezt a bejegyzést, mert akkor lelövöm neki a meglepit (a torony).

A gátra télen is elsétáltam egyszer, és akkor nagyon csúnyán nézett ki. Úgyhogy most nagy megnyugvással töltött el, hogy újra tetszett, és amikor a fák között mászkáltam újra éreztem, hogy miért szeretek annyira ott lenni. De jöjjenek is a képek.