Sajnos nemrég történt valami, ami miatt kissé szomorkás a hangulatom mostanság. Meghalt a konzulensem (egyben kedvenc tanárom), és ez egy kicsit megviselt. Elég hirtelen történt a dolog, és még csak 66 éves volt. És most azt se tudom, hogy kihez kuncsorogjam be magamat az utolsó félévre, de még van egy napom kitalálni valamit, mert hétfőn el kéne intézni.
Tegnap beköltöztem a koliba. Egyrészt sajnos fölöslgesen jöttem fel, másrészt elég hülye ötlet volt. Sikerült egy tudatlanságból elkövetett tapintatlan szituációba keverni magamat, aztán emiatt más jól ki is nevetett, és ez nem esett jól. A másik dolog, ami miatt hülyeség volt feljönni, az az, hogy tegnap volt a gólyahét záróbulija, ami nagyon hangos volt, és nagyon sokáig tartott, és nyilván nem tudtam aludni. Szóval tökéletesen fölöslegesen keltem fel tegnap reggel 6-kor, és kb. háromig Geldarral chateltem, majd gondolkodás nélkül ágyba estem. Hiba volt. Benne felejtettem az ébresztőt a telefonomban, és 6-kor vidáman elkezdett csörögni. Én kevésbé voltam vidám. Nagy kómásan kinyomtam, majd szerencsére gyorsan vissza is aludtam. Legközelebb 6:05-kor ébredtem. Ugyanis kiderült, hogy a nagy kómában annyi telt tőlem, hogy bekapcsoljam a szundit. :D
Mire végül előkászálódtam az ágyikómból, D. már keresett is, hogy menjünk az új Decathlonba. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen. Hát kicsi. Persze a belvárosban nyilván nem lehet akkora hodály, mint Budaörsön.
Ezek után elkísértem D-t öltönyt venni. Tudni kell rólam, hogy legalább annyira utálok ruhát vásárolni, mint a pasik, szóval hasonló volt a lelkesedésem, mint D-nek. :D Nyakkendőt is kellett venni, de valami regisztrációs ajándékként megkapta. Legalább 15 percig szenvedtünk a kereséssel, mire olyat találtunk, ami elfogadhatóan nézett ki. Erre fizetéskor jött a nagy hír, hogy mivel túlléptünk egy bizonyos összeget, ajándékba választhatunk egy nyakkendőt... Nagy volt az öröm. Ja, nem. :D De 5 perc alatt találtunk egy tök jót, és végre szabadultunk.
Koraeste pedig csatlakozott hozzánk G. is, és célba vettük a Kopaszi -gátat, ahol szerencsére még nem kedték el az irodaházak építését. "Pancsoltam" picit a Dunában, azaz bokáig belementem. Mászkáltam picit a köveken. A fiúk meg húztak, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek. Nem mellesleg a lábnyomom is akkora. Ezek után nagy volt a röhögés, mikor már a parton ültem és szárítkoztam, és egy csapat 8-10 éves kislány mezitláb futott a Dunához, hogy ugráljanak a köveken és sétáljanak a Duna szélén. Pont mint én 5 perccel azelőtt. :D
A fiúk leléptek, de én még maradtam picit, mert a naplemente szépnek igérkezett. És szerencsére nem csalódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése