Segííííítséééééég! A témavezetőm a múlt héten azt mondta, hogy most már neki kéne állni a szakdogának, és az irodalmi áttekintést meg a kísérleti körülményeket meg kéne írni... Hát nekiláttam, de ez olyan ijesztő.
Még csak most kezdtem el az egyetemet, és máris vége. Na jó. Azért még ezzel együtt 2 félévem van hátra, de akkor is. Ilyen hamar még nem akarok Pestre menni. Szeretek ide járni.
Ma délelőtt a villamoson elkezdett csörögni a telefonom. Egy 30-as szám volt. Gondoltam magamban, hogy ha valami hülye kérdőívet, akarnak kitöltetni, vagy valamilyen alapítványtól hívtak, akkor legjobb lenne kinyomni, de mégis felvettem:
-Tessék!?
-Jónapot kívánok! XY-lakás? (XY kivételesen az én családnevem volt)
Körbenéztem a villamoson, és erősen reméltem, hogy nem ott lakom, de azért mégis igennel válaszoltam. Az illető hangja tök olyan volt, mintha A-t hallanám, csak kicsit mintha be lett volna rekedve. Úgyhogy azt hittem, hogy csak meg akar szívatni, és valaki más telefonjáról hív. Na mindegy, az a lényeg, hogy az igen-em hatására bemutatkozott:
-Blablabla vagyok. (Természetesen a villamos pont ekkor mondta be, hogy "A következő megálló: Debreceni Egyetem.", szóval semmit nem értette belőle. De mivel azt hittem, hogy A-val beszélek, rávágtam, hogy:
-Tudom.
Na erre közölte velem az ipse, hogy:
-Apukáddal szeretnék beszélni, csak a telefonszáma kitörlődött a telefonomból, és a tudakozótól a te számodat kaptam meg, gondoltam, hogy a lánya vagy.
HUUUUUUUUUUPSZ!!!!!!!!
-ŐŐŐŐŐŐŐŐŐ, nem vagyok otthon. Elnézést, kivel is beszélek? Az előbb azt hiszem félreértettem...
-XY. Meg tudnád adni apukád számát?
-Igen. 30-as ***... Ja ez az enyém. Az övé...
Azt hiszem már régen égtem be ennyire. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése