Eszembe jutott, hogy már évek óta nem csináltunk valamit, amit nagyon szeretek, szóval a kocsiban N-nek kezdtem vázolni, hogy leveleket fogunk gyűjteni. Mondanom sem kell, szerintem ekkor elgondolkodott azon, hogy inkább vállalja mélyen tisztelt unokaöccse agresszióját... :D Otthon N. füle hallatára kértem anyutól kiszuperált harisnyát, és egy zacskó előző nap sebesen felvásárolt hagyma lehámozott héját nyomtam a kezébe. Szerintem még senki nem vásárolt abban a boltban két kiló hagymát pusztán dekor céllal. :D N. ezekből se jött rá, mi a terv, úgyhogy rámutattam egy jó nagy adag tojásra. Kiderült, hogy nem ismeri a technikát, de rögtön kedvet kapott a dologhoz, mihelyt meglátta a pár évvel ezelőtt kreált tojáskákat. Kimentünk hát a kertbe mindenféle levelet gyűjteni, amit csak a macskák folytonos arrébb pakolásával tudtunk kivitelezni, mert folyamatosan rávetették magukat a legszebbekre.
Jöhetett a legkényesebb rész: a hány tojást törünk el, míg levelestül sikerül belekötözni a harisnyába. Jelentem, ekkor MÉG 100%-os hatásfokkal dogoztunk, nem volt töréskár. Főzés után örömmel konstatáltuk, hogy tojáskáinkat igen szépen befogta a hagymás lé.
(IDE MOST EGY KÉP KÖVETKEZNE... DE ÁSZ VOLTAM, ÉS GŐZÖM SINCS, HOVA TETTEM A TELEFONOMAT, SZÓVAL HA MEGTALÁLOM, AKKOR PÓTLOM.)
Ahogy ezzel végeztünk, benyúltuk öcsém íjfelszerelését, és megpróbáltuk nem lelőni a cicákat vacsinak. N-nek annyira jól ment a célzás annyira kikerülte a céltáblának szánt dobozt, hogy kifogta a környéken lévő egyetlen kicsi fatörzset, amiért nem volt kár, és átlőtte. Mondjuk pont én beszélek. :D
Ezután egészen addig tollasoztunk, míg a labdát úgy belőttük a fűbe, hogy 10 perces keresés után inkább úgy döntöttünk, hogy elfáradtunk mára. :D
A napot zenélés zárta. Citeráztunk, hegedültünk. Utóbbi hogy is mondjam, nem ment valami fényesen, úgyhogy elég hamar úgy döntöttem, hogy megkímélem a hallgatóságomat. A citerának nagyobb sikere volt. N- eljátszotta rajta a Boci, boci tarkát. A hegedűvel is próbálkozott. Ekkor értettem meg, mit élhetett át a családom, mikor egyszer úgy állítottam haza a zenesuliból, hogy meg akarok tanulni hegedülni, és már el is kezdtem, mert a zenesuliban volt a tanáromnál nagyapám hegedűje, és ahogy felvetette neki az ötletet, el is kezdett tanítani. Otthon persze el is kezdtem gyakorolni, amit vegyes érzelmekkel fogadtak. Anyutól egyszer a következő minősítést kaptam:
"Olyan jó, mikor hazajössz és hegedülsz... Olyan jó utána a csönd!" :D
Azóta azért picit fejlődtem. Sajnos csak ritkán tudok gyakorolni.
Másnap jöttem be Debrecenbe, mert a csóró egyetemistáknak nyilván nem most van a szünet... Az állomáson állva álmosan és szemüveg nélkül egyszer csak átnézek az utca másik oldalára. Fel sem fogom a látványt, nézelődök tovább, majd pár másodperc fáziskéséssel kikerekedik a szemem és visszatértem az előző pontra:
"Az egy teveeee?" :O :O :O
És igen. Újváros közepén békésen legelészett egy kétpúpú. Na mondom ennyire tán még nem sivatagosodtunk el!
Kiderült, hogy ott állomásozott a cirkusz.
Este kezdtem örülni, hogy megmenekültem a locsolók elől, erre G. orvul rám támadt. Ma pedig a suliban még két személy...
Aki erre tévedne, annak utólag is Áldott Húsvéti Ünnepeket! :)
Óó ezt még miért nem olvastam eddig? :O :O (Most mindent pótolok :D )
VálaszTörlésDe nem így volt! A doboz nem volt elég nagy kihívás! :D ( a vékony fa megfelelőbb célpont)
Ja és meglett a tollaslabda??? :(((