Ahol már vártak rám arra ébredtek föl, hogy becsengettem, mivel Geldar jól eltette a telefonját, hogy meglegyen...
De ne ugorjunk ekkorát az időben, mielőtt elindultam volna, itthon a központban megálltam, hogy beugorjak a boltba, és mivel 1 hónapja végre működnek a lámpák, ezért a tőlem 20 méterre lévő (szerencsére nekem háttal álló) rendőrök (far)pofája előtt átsétáltam a piros lámpán a zebra mellett.
Nagyon élveztem az utat, és hogy senki sem szól bele, mit hogyan csinálok, annak meg különösen örültem, hogy nem tévedtem el, ugyanis a telefonos segítségem (Geldar) még húzta a lóbőrt. Szerencsére a nagyija megismer, így mikor becsengettem, legalább volt aki beengedjen. A társaságnak meg elég kellemetlen ébresztőben lehetett része. (Kicsit sajnáltam őket.) Pár perccel később előbújtak reggelizni, úgyhogy megismerhettem Timit és Hannát. :) Majd pedig végre átadhattam Geldarnak az egy éve tartogatott ajándékokat. Kis ismerkedés/nosztalgiázás után be mertek ülni mellém a kocsiba, és megnéztük a repülőteret, és ellenőriztük, hogy megvan-e még a repcsi, ahol 2 éve fotózkodtunk. És most láttam életemben először felszállni egy kis repülőgépet. De a csúcs a siklóernyősöket magasba repítő FEL-HÚZ rendszámú kocsi volt. :D Ezután megnéztük az uszodát, majd mindenki legnagyobb meglepetésére "a várat" (legalábbis Geldar szerint), ami egy kis falrészlet volt. :D
Itt fénykép is készült arról, ahogy az előbb említett személy a fal tetejéről vigyorog, de videó sajnos nem arról, ahogy gatyacserére elszántan leugrott, mihelyt megérkeztek "barátaink", a zsaruk. Úgy döntöttünk, jobb lesz inkább megnézni a főteret, majd Geldar nagynénjéhez gurultunk, ahol az előző napi lagzi maradékait pusztítottuk élvezettel. Itt egy bácsi megkérdezte:
Itt fénykép is készült arról, ahogy az előbb említett személy a fal tetejéről vigyorog, de videó sajnos nem arról, ahogy gatyacserére elszántan leugrott, mihelyt megérkeztek "barátaink", a zsaruk. Úgy döntöttünk, jobb lesz inkább megnézni a főteret, majd Geldar nagynénjéhez gurultunk, ahol az előző napi lagzi maradékait pusztítottuk élvezettel. Itt egy bácsi megkérdezte:
- Kérsz egy sört?
- Nem, köszönöm! Vezetek.
- Húúú! Az már baj! :D
Lassan szedtük a sátorfánkat, és kivittem a csapatot az állomásra, ahonnan aztán bármilyen hihetetlen, de eltévedés nélkül hazataláltam. :)
Itt egy bácsi megkérdezte :D :D :D
VálaszTörlésNagynéném férje volt a', Laci bátyám. Amúgy ötvenöt éves sincs még.
A történet amúgy hiteles, a tele gatya kivételével... :D
Geldar ennél mindig is hősiesebb vót.
Sejtettem, hogy a bácsi miatt ki fogsz röhögni. :D De örültem, hogy nagynénédet sikerült azonosítanom...
TörlésA teli gatyáról pedig pont te beszéltél. :P