Az első lépések

Na megvolt a beköltözés, és a beiratkozás. A szobatársamat egy jó darabig nem is láttam, de vasárnap csak meglett, és kiderült kedves, és hogy horkol.... :'( SÍROK :'( És nem alszom túl sokat. Remélem meg lehet szokni az ilyet, bár eddigi tapasztalataim alapján elég nehéz lesz.

Úgy érzem, hogy Pest nem is olyan vészes, mint amilyennek tűnt, és hogy sokkal hamarabb képes leszek önállóan közlekedni, mint gondoltam.

Nagyon fura fiúkkal együtt WC-re menni, és még mindig pattanásig feszült idegekkel hallgatom zuhanyzás közben, hogy vajon kopognak-e, és ha igen, akkor nehogy eltévesszem, hogy fiú vagyok-e vagy lány. :D

Még jó, hogy nem közvetlenül a gimi után jöttem ide, ahol csak lányok voltunk.

Érkezésem után Geldar tartott gyorstalpaló tanfolyamot arról, hogy nagyjából mi merre van, de van egy olyan érzésem, hogy egy részét kezdheti elölről.

Egyedül megtettem egy két átszállásos utat uncsim új albérletéhez. (Na jó, elég sok telefonos koordinálást kaptam hozzá. :D )

2 nap után itt is hagytam a várost, hogy Miskolcon némi kocsonya után nézzek. De tényleg csak nézzek, mert nem szeretem. Láttunk tűzzsonglőröket (elég gyengék voltak), hallgattunk koncerteket (jobb lett volna, ha némelyiket inkább nem halljuk), rohangáltunk fel s alá egy 80!!! Ft-os reklámszatyorért, hogy legyen miben G. apukájának hazavinni a kocsonyát, pizzáztunk, forraltboroztunk, kilátóba sétáltunk, forrócsokiztunk,majd a busz indulása  előtt melegedtünk a Szinvaparkban, ahol a biztonsági őrök elkérték a személyinket, mert részegnek néztek, pedig csak rosszul voltam, mert megfáztam, és vízszintesbe helyeztem magamat egy padon...

Most pedig megyek, és megpróbálok meggyógyulni.