Szeretek főzni, és szoktam is, de nem a koliban.
Legalábbis eddig ez igaz volt, ugyanis a kolis konyha tiszta gány, mert nagyon igényes lakókkal vagyunk megáldva. Ebben a félévben viszont valami történt. Nem azt mondom, hogy tiszta a konyha, de azért egy fokkal jobb. Lehet ebben csak az játszik szerepet, hogy egy szinttel fentebb lakom és a kulturális színvonal fölfelé emelkedik, de most már általában van gusztusom 2 percnél hosszabb ideig benn tartózkodni.
Így történhetett meg az is, hogy múlt hétvégén megalkottam életem első tojáslepényét. Megnéztem az alapokat, hogy mi legyen a liszt és a tojás aránya, aztán elkezdtem gondolkodni egy saját recepten. Szalonnát, hagymát és sajtos párizsit pirítottam, sajtot reszeltem, és ezt összekutyultam a tojásos liszttel meg némi fűszerrel és tejjel. A mennyiséget úgy alakítottam, hogy G és D is jól lakjon belőle. Mikor mondtam, hogy majd csinálok nekik is vacsit nagyon örültek, de mikor megtudták, hogy most találtam ki a receptet, elég furán néztek rám.
Sütés közben mások is mászkáltak, a konyhában, és mondták, hogy milyen jó illata van. Ők bezzeg tudták értékelni. :D Csak nem kaptak. :P
Fényképezni elfelejtettem, bármenyire hihetetlen az alapján, hogy túrákon mennyi képet csinálok, de mire észbe kaptam, már hírmondó sem maradt a lepényből, szóval annyira rossz nem lehetett. :)
Persze nem ez volt idén az első konyhai működésem, de az első saját receptem. És ha minden igaz, akkor holnap kitalálok valami csirkemelles finomságot.
Egyszóval úgy érzem, hogy kezdek új erőre kapni ezen a téren.
No igen, és ez rögtön 10 szó volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése