Na jó, most egész pontosan a csirkére gondoltam. Meg esetleg kacsára, libára, pulykára.
Régebben csináltam mézes-mustáros csirkét, és nagyon megszerettem. De azt előre kikevert fűszerkeverékkel készítettem. Most viszont eltűnt a polcokról, és kénytelen voltam teljesen a saját fejem után menni, mivel a neten talált receptek nem nyerték el a tetszésemet.
Már majdnem elkészült a husi, mikor úgy döntöttem, ideje elmosni a mézkanalat. Hiba volt, ugyanis ennek köszönhetően sikerült kicsit odakapatni... És nyilván ekkor jelenik meg D. (akivel egütt akartuk elfogyaztani a kreálmányt)... Felemelte a serpenyő fedőjét, és szerencsére csak annyit mondott:
-De jó illata van!
Nagyon jól esett. Aztán mikor megkóstolta, azt mondta megtart szakácsnak. :)
Ebéd után mosogattam, és egy fedőt magasra kellett volna tenni, ő meg meg akart szivatni, hogy felteszi a szekrény tetejére, ahonnan még székre állva se tudnám leszedni. Ekkor közöltem vele, hogy többet nem főzök neki.
Simán kinéztem volna belőle, hogy azt mondja, hogy akkor inkább keres neki egy még magasabb helyet. :D Az lett volna az igazi D-humor, de azt mondta, hogy akkor inkább nem szórakozik. Ettől szebb bókot nem is kaphattam volna! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése