TürelmetLenke!

Egész hétvégén mászkálhatnékom volt, de a tegnapi időjárás nem kedvezett nekem túlságosan. Meg a BME-napokat is ki kellett pihenni. De ma délután az idő is csodás volt, így elhatároztam, hogy világot látok sétálok egyet a Bálna melletti parkban, és színes leveleket gyűjtök, hogy a koliszobába vigyek egy kis őszi hangulatot. A koli előtt vannak ugyan szép sárguló-barnuló fák, de az összes lehullott levél már teljesen el van száradva.

A Petőfi-hídhoz érve már láttam, hogy hasonlóképp Geldar egykori ötletéhez, miszerint Karácsony előtt két nappal menjünk kökényt szedni (nyilván nem volt egy darab sem), most sem járok nagyobb sikerrel. Az összes parkban lévő fa messziről zöldellt. No de sebaj, egy kis séta nem árthat, haladtam tovább néhány szép kép reményében.
Nem is kellett sokáig várnom, az égen megpillantottam egy felhő-helikoptert vagy egy füstölgő delfint, kinek hogy tetszik jobban.

A túlparta érve megbizonyosodtam róla, hogy bizony a fák nemcsak messziről voltak zöldek. Azért próbálkoztam néhány képpel, majd a délutáni Nap fényében sütkérezve bámultam a Duna hullámain játszadozó, meg-megcsillanó fénysugarak vakító tükörképét, és vártam, hogy megőszüljek egy-két levél hátha kedvet kap és megszínesül.

Nem így lett. :D

Mikor a Nap lebukott a felhők mögé, indultam is vissza, és egy teljesen elkeseredett poloskával találkoztam, aki ugrani készült.

De ahogy elkezdtem fényképezni, meggondolhatta magát. Vagy nagyon megörült neki, hogy modell lehet és elszállt a boldogságtól, vagy csak nem bírta elviselni a társaságomat.