Túl fiatalos és kicsi...

Ez a nap is úgy indult, mint bármelyik másik a vizsgaidőszakban, leszámítva, hogy délelőtt jött Zs. családja, és hoztak neki kaját. Én persze "szorgosan" tanultam a biokém vizsgára, amikor megcsörrent a telefonom. A. hívott, hogy lenne-e egy félórám, mert jön be a városba, és elmehetnénk forrócsokizni. Mondtam neki, hogy tanulnom kell, és nincs szabad félórám, aztán visszanéztem a jegyzetre, és rögtön vonzóbb lett a forrócsoki... :D

Amikor találkoztunk A. elkezdett kotorászni a táskájában, hogy elővegye a cigisodróját, amit reggel vett. Persze, hogy a munkahelyén hagyta... :D Így az első utunk a Nemzeti Dohánybolt legközelebbi példányába vezetett. A. mondta, hogy mit kér, már majdnem fizetett, mikor az eladó felém fordult, és azt mondta:

- Légy szíves mutasd meg a személyigazolványodat!

A-val összenéztünk és kicsit sem röhögött ki... :D Elkezdtem kotorászni a táskámban, közben:

- Még jó, hogy beraktam, el sem akartam hozni.

- Hát ha otthon hagytad volna, akkor most ki kéne fáradnod...

- De hát már elmúltam 21...

- Nem baj, 30 év alatt mindenkitől elkérjük.

Erre A. (velem egyidős):

- Ezek szerint én már 30-tól idősebbnek nézek ki...

A nő próbált szabadkozni, de nem igazán jött össze.

Ezután átsétáltunk a Mekibe, és mentünk forrócsokit szerezni. A pulton van egy magas kávégép... Megyünk a pénztárhoz rendelni, köszön az eladó, hogy "Szia!". Lépek még egyet, ekkor előbukkanok a kávégép mögül: "sztok!" (egy zavart vigyor kíséretében)...

Azért ennyire nem lehetek elenyésző méretű a 163 cm-rel!!!