Odafelé láttam a Holdat felkelni.
Sajnos ahogy megérkeztem, már elég sötét volt, ezt a telefonom nem tolerálta túl jól, de azért muszáj volt megörökíteni.
Természetesen egyből a víz közelébe merészkedtem, mit sem törődve a cipőmbe bezúduló kavicsokkal. Azt tudni kell, hogy a gát kezdetén kerítés van, és nem néztem meg, meddig van nyitva a kapu, úgyhogy nem is maradtam sokáig, mert felötlött bennem az egyik botanikus kerti látogatásunk D-vel, amikor majdnem bezártak minket. Minden esetre nagyon tetszett a hely, úgyhogy el is határoztam, hogy ma visszatérek kicsit korábbi órában, hogy világosban és szemrevételezzem.
Először a Csepel-sziget csúcsát kukkantottam meg. Hát annyira nem volt lenyűgöző, úgyhogy erősen hajlok afelé, hogy a szigetet megtekintés nélkül lehúzzam a listáról.
A gát ellenben nagyon tetszett.
Hamarosan meg is találtam a hozzám illő helyet, a játszóteret, csak akadt egy kis gond. Volt egy nagyobb gyerekeknek való szabad hinta, a másikban meg egy bébit hintáztattak, szóval esélyem sem volt... :( :D
A gát csúcsánál kacsák úszkáltak, egészen addig békésen, míg meg nem jelentem. Utána látványosan távolodni kezdtek. Úgy látszik megérezték, hogy éhes vagyok, és szeretem a kacsasültet.
Ezek után az öböl felé vettem az utamat egy hangulatos kis rámpán.
Ha már ott voltam, természetesen megvártam a naplementét is, hiába jelezte a pocim, hogy ideje lenne visszatérni a hűtő közelébe.
Búcsúként pedig egy kis Garfield: :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése