"Udvarom közepén van egy feneketlen tó..."

Elhatároztam, hogy ha elkezdem a szakmai gyakorlatot, akkor elkezdem kicsit tágítani Pesten a nem létező helyismeretemet. A Google a barátom, különösen a térkép része, úgyhogy a segítségével össze is dobtam egy listát, ahová el akarok jutni a 4 hét alatt. Az időjárás már kevésbé a barátom, mert ennek örömére 3 napig esett az eső... Tegnap már nem esett, de M-nek megígértem, hogy segítek neki eltalálni az Egishez. Ebben csak az a vicces, hogy már kétszer annyi ideje tanul Pesten, mint én. Ennyit arról, hogy a pasik jobban tájékozódnak a nőknél. Miután sikeresen visszaértünk, benéztünk a Sparba, mert M. nagyon szomjas volt. Én sajnos észrevettem, hogy van meggyes-almás Topjoy, és M. meggyőzött róla, hogy megérdemlem. A pénztárnál eszembe jutott, hogy ha hétfőn át kell költöznöm egy másik szobába, akkor jól jönne némi doboz. Természetesen nem volt, de nem adtam fel. Még vagy 3 boltban szerencsét próbáltam, az utolsóban végre kaptam kettőt (csak el ne felejtsek holnap vastag celluxot venni, mert különben fölöslegesen caplattam utánuk). Ez volt a bemelegítés. A 0. nap.

Egy kis tapasztalat: ha 3 különböző, ám kinézetre tök ugyanolyan oldószerrel dolgozol, ráírod alkoholos filccel, hogy melyik melyik, majd a 15 perc múlva visszamész, meglepődve fogod látni, hogy az ultrahang lemossa az alkoholos filcet. Pislogsz kettőt, majd megérdeklődöd, hogy ez meg mi a fene. És a válasz csak annyi, hogy hát sz*r az alkoholos filc minősége. Ekkor természetesen magadban elmormolsz pár cirkalmas szózatot, miközben mosolyogva kiöntöd a mintákat a fenébe, és kezded elölről az egész munkát.

Ma megkerestem a listám első pontjában  szereplő Feneketlen-tavat. Ahogy odaértem, jött az első pofára esés: a tó körbe volt kerítve, és mivel ott volt mindenütt egy rakat kisgyerek, nem akartam átmászni a kerítésen. Mint utóbb kiderült, ez bölcs döntés volt, mert nem csak kölykök voltak ott, hanem rendőrök is. Második pofáraesés: tele van a tó széle náddal, és alig lehet itt-ott látni belőle valamit. Ahogy közelebb értem az első kitisztított részhez, láttam kacsákat, és nagy meglepetésemre egy teknőc is ott sütkérezett part közelében.

Mondom az emberek se normálisak. Ott egy teknős, ők meg csak bújják a telefonjukat. Pár lépés után viszont rájöttem, hogy itt a teknős nem megy ritkaságszámba.

Egyre jobban megtetszett a hely, kicsit lecsücsültem a fűbe, és hallgattam a madárcsicsergést. Mászkáltam picit a környéken, és találtam egy játszóteret,amit egy maci őrzött. Oda mindenképp vissza kell majd menni! :)

Természetesen a virágok sem maradhattak ki a jóból:

A legnagyobb meglepetés akkor következett, mikor visszafelé indultam: egy szürke gém próbált láthatatlannak tűnni az egyik fűzfa árnyékában. Mint látható, ez nem teljesen sikerült neki. 

Kicsit távolabb merészkedtem a tótól, és úgy gondolom, megérte:

Út közben láttam, hogy a szürke gém a tó közepén lévő úszóra szállt, iparkodtam hát, hogy közelebb érjek hozzá és a nád se takarja el a szemem (és a telefonom) elől. Még vagy 5 méter kellett volna, mikor egy kisfiú mondta az anyjának: Nézd anya, ott egy szürke gém, arra repült! Na ezt hívják pechnek. :D

Végül a tó a másik oldalról:

És egy kis halszem optika:

És ha már Feneketlen-tó, akkor... :)