Vizsga + jutalom

A nap, amiről azt hittem, sosem fog eljönni.

Tegnap előtt volt a szerves kémia vizsga. Tudni kell, hogy számomra nincs undorítóbb tárgy nála. Legalábbis eddig még nem volt. Kihúztam a 2 tételt, de azt is nagyon nehezen, alig mertem. Aztán megfordítottam őket és legszívesebben elszaladtam volna. Hogy lehet 30-ból 2 olyan tételt kihúzni, hogy azokból egyiket sem akartad?
Na mindegy, leültem, és amit megtanultam hozzájuk, azt szerencsére le tudtam írni. Aztán jött a felelés. A tanár megnézte miket írtam le és kérdezgetett. Bár ne tette volna. A kérdések felére egy határozott nem tudom volt a válaszom. Majdnem megmondtam a tanárnak, hogy ne szívassuk egymást, nézze át, mit írtam a lapra, mondjon egy jegyet és búcsúzzunk el, mert attól egy betűvel sem tudok többet. De inkább hallgattam, és bíztam benne, hogy ennyi nem tudom után azért még a 2-es meglesz. Aztán nagy nehezen eljutottunk a végére, és mondja nekem, hogy hát közel vagyok az 5-öshöz, de erre sajnos csak 4-est tud adni. Kérdezett volna még az 5-ösért, de addigra már ő is világosan látta, hogy minden kérdéssel csak egyre távolodunk tőle. Úgyhogy megkérdezte, nem baj-e ha beírja a 4-est. Hát ilyen széles vigyorral még nem mondtam tanárnak, hogy tökéletes lesz.

Este aztán felmentünk a Gellért hegyre sörözni/borozni, meg persze a Duna part sem maradhatott ki a jóból. A parton csücsülve el is határoztuk, hogy másnap hajókázni fogunk. És mi tartjuk a szavunkat. Úgyhogy tegnap délután fel is pattantunk egy hajóra. Természetesen minden informálódás nélkül, pusztán annyi elhatározással, el akarunk jutni a Margit-szigetre. Mentünk két megállót, a Parlamentnél voltunk,láttuk a szigetet, és ekkor a hajó váratlanul megfordult.
Ekkor szomorúan vettük tudomásul, hogy nem megyünk a Margit-szigetre. Aztán kiderült, hogy csak egy pár méterrel hátrébb lévő megállóba mentünk vissza, majd ismét az eredeti irányba haladtunk tovább. Aztán bemondták, hogy a következő megálló xy tér, mertó- és végállomás. Mondom neeee máááár, tényleg nem jutunk el sehova. De mondom én addig nem szállok le a hajóról, amíg le nem dobnak. Nos ez nem történt meg, mivel mint utóbb kiderült, nem végállomás volt hanem hévállomás, csak túl nagy volt a zaj, és félreértettük. Aztán végre eljutottunk a Margit hídig. Mondom D-nek, hogy szerintem most kéne leszállnunk. ÁÁÁ nem, biztos a szigeten is megáll. Nézd, ott a stég. Nem állt meg. :D Az Árpád hídnál szálltunk le, úgyhogy nem volt végül is olyan vészes a tévedés, de akkor is.

 A szigeten sajnos nem volt sok időnk, mert még boltba is akartunk menni. De persze egy lángosozás belefért. És annyira jó volt látni olyan sok zöldet. El is határoztuk, hogy ide többen és biciklivel mindenképpen vissza fogunk jönni piknikezni. És azok hatalmas platánfák. Annyira sajnálom, hogy azokról nem csináltam képet. Megnéztünk még egy ferences romot, ahol egy rakat költő is élt és alkotott.

Aztán húztuk a csíkot a boltba, hogy legyen sörünk az esti filmnézéshez.