Vége

Na jó, az odáig oké, hogy vége az összes vizsgámnak és felszabadulok, de az eszemtől nem kéne megszabadulni. Odateszem a mosást, leülök filmezni, majd a film után előveszem a citerát felhangolom és játszogatok. Aztán jön a felismerés: b*sszus, a ruhák! Rápillantok az órára, nyugtázom, hogy még nem futottam ki a 4 órás időlimitből, míg nálam lehet a kulcs. Megszerzem a ruhákat, aztán ismét leülök gépezni. Persze a ruhák meg majd magukat kiteregetik...

Megérdemlem a pihenést, mert meglesz a koli, de akkor is!

A mai napon elkezdtem a szakmai gyakorlatot. Mivel a T. délelőtt nem volt benn, ezért kunyiztam magamnak valami elfoglaltságot, úgyhogy vonalkódoztam 210 kémcsövet, és üveggyapottal telenyomtam vagy 500 pipettahegyet. Aztán elegem lett, és elmentem ebédelni. Szerencsére mire visszatértem, T. előkerült, és nekiláthattam az igazi munkának.
Aztán sikeresen kiderítettem azt is, hogy a pénteki portást nem rúgták ki, aki este 9-kor hívott fel, hogy nem maradt-e nálam a belépő kártya, mert sehol sem találják. Mint utóbb rájöttek, odaadta valami munkásnak, akit elfelejtett beírni... Szegénynek az volt az első napja. Sajnáltam volna ha kirúgják, mert ő volt eddig a legkedvesebb.

Miért jövök ki jobban a rendőr-portásokkal, mint a laboránsokkal?

Azt hiszem, inkább megyek teregetni!