Fogadalom

Talán már említettem, hogy a Szilveszter nekem mindig Újévi fogadalmak tétele nélkül telik el, hiszen teljesen fölösleges, mivel úgy sem tartanám be őket.

Múlt pénteken viszont nagyon kihozott a béketűrésből, hogy három emberre 90%-ban mindig én mosogatok el, úgyhogy megfogadtam, hogy a héten még elmosogatok mindenki után, de a jövőhéttől ezen változtatok. Magam után mindig rögtön elmosogatok, és nem hagyok hátra "hegyeket". A többiek kupacát meg ott eszi meg a fene, ahol hagyták. Ezt eddig azért nem tudtam megtenni, mert nyilván nem jegyeztem meg, mit használtam én.

Most viszont, bár még csak hétfő van, és nem is túl elegáns fogadalom, de legalább sikerült betartatni... :D Eddig...

Egy kis puszta

Kora délutánra nagyon szépen kisütött nap, ezért muszáj volt egy kicsit biciklizni. És ha már kimozdulok, akkor nyilván képeket is készítek.

Népi játékok és népi ételek fesztiválja

Tegnap a Kadarccsal első ízben rendeztük meg ezt a fesztivált, és nagyon jól sikerült. Persze ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, előző nap már reggel elkezdődött a tereprendezés. Délután én is bekapcsolódtam, ennek köszönhetően életem első pályafestési akciójában is részt vettem, mert a métáé volt a főszerep. :D Nyilván jól beleszippantottam a mészporba! :D És csináltunk szalmabála-bábukat, aminek én voltam a "látványtervezője" (én álltam kicsit messzebb, hogy mondjam, mi hová kerüljön). :D Na meg együtt találtuk ki, hogy a meglévő alapanyagokból (nem volt túl sok), hogy csináljunk arcot. Jurtát is állítottunk.
Az utolsó simítások reggelre maradtak. Cs-nek van olyan bigyója, amivel fa tárgyakba mintát lehet égetni, és azzal csinált egy szép kis dobozt. Nekem keeeeeell egy olyan!
A méta-bajnokság után már nem volt olyan sok dolgunk, így arra vetemedtem, hogy kipróbáljam a gólyalábazást. Ekkorra anyu is kijött, és természetesen megtiltottam neki, hogy látótávolságon belül hozzon bármi nemű eszközt, ami képek készítésére alkalmas. Fél órát próbálkoztam, és hát néha fél percig sikerült nem leesni róla... :D Ha legközelebb is lesz rá lehetőségem, majd folytatom a próbálkozást. Miután minden eredményt kihirdettünk, és már többen is felszabadultunk, elővettük a citerákat és játszottunk a főzőverseny ottmaradt résztvevőinek, no meg leginkább a saját kedvünkre. :)
Nagyon lelkesek voltak, bár az idő előrehaladtával egyre ittasabbak is, és folyton ugyanazt akarták énekelni. A napot slambucozás koronázta meg.

Őrület

Ez tisztára olyan, mintha két felnőtt gyereket kaptam volna, akiket eddig nem én neveltem. Vááááááááááá!!!

Az egyikkel harcolni kell, hogy végre kapcsolja ki a TV-t, mert már aludnék. Aztán persze reggel mikor még aludnék, mindenféle hülyeségeket kérdez.

A másik meg mire végre visszaalszom, és álmodom (és emlékeznék is az álmomra, és még tök jó is...), akkor bejön, és közli, hogy nagyon fáj a torka, adjak neki valami gyógyszert, mert nyelni se bír.

FELMONDOOOOK!!!!

HAGYJATOK ALUDNI!!!!

Újra itt

Eltelt egy kis idő, mióta itt jártam. Egyszerűen nem volt semmi késztetésem, hogy írjak bármit, pedig lett volna miről. Pl, hogy milyen túrákon voltam, hogy mennyit barchobáztunk N-nel a szakmai gyakorlat alatt (mivel "majd' megszakadtunk" a semmittevéstől), hogy milyen fellépések voltak, hogy mennyire megtömtek minket Lengyelországban. De egyszerűen fizikai fájdalomnak tűnt, hogy írjak.

Ennek viszont most vége. Új erőre kaptam.

10 év után...

Újra egy szobában "kedvenc" (de csak azért, mert egyetlen) öcsémmel. Mondhatni nagyon feldob a helyzet. Tegnap költözött be ő is Debbe, mivel elkezdődött neki az egyetem. Nekem végzős lévén alig van órám, ő viszont minden nap 8-ra megy suliba, és nincs is attól jobb érzés, mikor még aludnál, de ő felzavarja az egész házat. És olyan kérdésekkel traktál kora reggel, mint hogy hova tegye a mittudoménmármicsodáját. Hát majdnem megmondtam neki...

Ez az egész egyben azt is jelentette, hogy az eddigi lakótársammal szobát kellett cserélnünk. Abban a szobában laktam 9 évig, szóval szerintem reflexből oda fogok bemenni, ha hazaérkezem. Na arról nem is beszélve, hogy 9 év alatt annyi mindent sikerült felhalmoznom, hogy az kizárt, hogy mindent áthozzak, mert ugye némi hely kéne az öcsémnek is... Abba inkább most nem is gondolok bele, hogy ha minden a terveim szerint alakul, mennyi cuccot kell majd januárban innen hazavinnem, és majd onnan egy részét Pestre. :D

Most zárom is a sorokat és megyek pakoooooooooooolni, mert a szoba összes vízszintes felületét a gyorsan áthozott cuccaim borítják be kb. egyenletes eloszlásban.