Már nagyon régen írtam bejegyzést. Egyszerűen nem volt hozzá hangulatom. Ha meg hangulatom lett is volna, akkor meg nem jött az ihlet. Sokminden történt azóta, jó is, rossz is. Rossz, hogy sajnos nem államvizsgáztam le, jó, hogy a székhelyem átkerült a 17. kerületbe, Geldar távoli szomszédságába. Elkezdtem dolgozni, jövőhéten kapom meg az első fizumat, és már nagyon várom.
Új helyre költöztem tehát, és elhatároztam, hogy amint lehet tüzetesebben is felfedezem a környéket. El is kezdtem tehát böngészni jóbarátomat, a Google-térképet, hogy körülnézzek. Nyilván az első dolog, ami felkeltette az érdeklődésemet, az egy világoskék folt volt. Gattolina értelmi képességeit tükrözi, hogy felragyog az arca, ha világoskék foltokat lát. Persze nem az arcán, hanem csak akkor, ha ez azt jelenti, hogy tó van a környéken. Aztán ahogy nagyítottam a térképen, láttam ám, hogy nemcsak a Naplás-tó van nagyon közel, hanem még a Rákos-patak is, úgyhogy az első jó idő alkalmával szedtem a sátorfámat, és felfedezőútra indultam. A Rákos-patak ugyan szépnek szép, de sajnos mellette nemsokkal ott robognak az autók a Pesti úton, így nem nevezném csendes és nyugodt helynek, de Budapesthez képest jó. Legalábbis gondoltam ezt még akkor. A Naplás-tó sokkal szebb, mint vártam és mellette van egy bejárni való erdő is. Sajnos pont erdőtűz volt, mikor arra jártam, így nem mertem túlságosan szétnézni, úgyhogy ide még minenképp vissza kell menni.
Néztem tovább a térképet, miután a kék színnel jelzett helyszíneket megtekintettem, és már képes voltam egyéb apróságokat észrevenni, mint pl a még közelebb lévő kis erdők és ligetecskék, valamint a környező városrészek nevei. Itt fekszik mellettünk pl a Madárdomb. Mondom ja persze... DOMB... ITT... Úgy domb, mint ahogy a Gellért-hegy hegy a kemény 235 méteres magasságával. De persze azért nagyon szeretjük. És jó is volt az, amíg a szomszédjában laktam, de hát már mesze van. Nem mehetek fel csak úgy egy kis esti sétára.
Nagynéném hazajött, és mondta, hogy nyugodtan használjam a biciklit, amikor csak akarom. Ennek nagyon megörültem, és ma sort is kerítettem az Ismerd meg a kerületet! programsorozat második felvonnására. Kb. 2-3 éve nem bicikliztem egy értelmes távot, és ez meg is látszott. Nem akarom szépíteni, kb mehettem kemény 1 km-t mikor már úgy éreztem, hogy elfáradtam kicsit. Na mondom ilyen nincs, úgyhogy nem is adtam fel. Egyedüli problémmám az volt, hogy indulás előtt nem néztem meg a térképet, és hogy merre is kéne menni, úgyhogy random irányba indultam, de mikor megpillantottam egy erdőbe tartó ösvényt, akkor már tudtam, hogy itt baj már nem lehet, nagyon szép is volt, és mire kilyukadtam az erdő másik végén, már a Madárdombon voltam. Ebből az irányból nem is tűnt annyira dombnak a dolog, de aztán valami hülye ötlettől vezérelve elindultam a Pesti út irányába, és elég gyorsan, elég sok magaságot vesztettem, ekkor kezdtem megérteni, hogy miért domb. Aztán visszafele pedig megérezni, :D mert sokkal szebbnek bizonyult az út az erdőn át, mint ami a Pesti úton várt volna.
Korainak tartottam még egyből hazafelé venni az irányt, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem magamnak közelebbről azt az erdőt is, amit mindig látok munkába menet. Az erdő sarkán jött a meglepi: egy rövidnadrágos hölgyemény ajánlgatta magát az arra járó hímnemű egyedeknek. Egy kocsi épp meg is állt, na mondom tűzés innen. Elindultam az erdőn keresztül a reptér irányába. Egy idő után hullámvasútnak is beillő földút váltotta fel az aszfaltot. Nagyon jó volt rajta biciklizni. Az egész nagyon hangulatos volt és tele volt mindenfelé ösvényekkel, és sokan sétáltattak arra kutyákat. Elhatároztam hát, hogy ezt a helyet is alaposabban meg kéne majd ismerni.
Itthon aztán mesélem nagy örömmel, hogy merre jártam. Eljutottam a beszámolóm feléig, mire nagynéném mondja, hogy a reptér felé nehogy menjek egyedül, mert elég könnyen stricikbe botolhat az ember. Vicces volt nézni az arcát, mikor megtudta, hogy az utam második felén pontosan abban az erdőben jártam.
