2015. március 26., csütörtök

A szobatársamtól

"Annyira rossz, mikor egy pdf fájlban keresel, beírod, hogy ólom és kiadja azt, hogy titrálÓLOMbik!"

2015. március 20., péntek

Kicsi vagyok, fáradt vagyok, beteg vagyok...

Már nagyon régen írtam. Annyi minden történt. G. többször is volt itt. Mászkáltunk a városban. D-vel is voltam fotózni sokat a Gellért-hegyen, és minden hülyeségre rávett, amit az le is fényképezett/videózott. Végre kipróbálhattam a mókuskereket (itt videózott a szemtelen), és volt egy fedett csúszda, amiben alul várta a géppel, hogy érkezzek. Én meg tisztességgel be voltam rezelve, hogy a drága fényképezőt kirúgom a kezéből, ezért mindent megtettem, hogy lassítsak, és ezt a könyököm bánta.

Nagyon sokat kell tanulni, és nagyon elegem van. Állandóan beteg vagyok és alig alszom. Ennek ellenére sikerült megírnom az első zh-t 5-ösre. :D De most már nem érzem magam túl sikeresnek. Tegnap még a 1+1=2 szintű matekot sem értettem meg... Mi lesz itt a differenciál egyenletekkel? :( És ott a komplex meg a szerves és nagyon elegem van. :(

A lestrapált állapotnak természetes velejárója, hogy a környezetem egyre többet röhög rajtam. Mondjuk rá is szolgálok. Ma pl. matek után menni akartunk D-vel ebédelni, és mikor átmentem hozzá, hogy indulhatunk-e, akkor gyorsan megnéztem a gépén a zh-eredményeket, és akkor tök happy lettem. Kijöttünk a szobából, indulnánk enni. Ekkor keresem a beléptető kártyámat/szobakulcsomat. És basszus, üres a zsebem. Na jó, lementünk a portára, keretünk egy koliban tartózkodó hk-ás diákot, majd ő szerzett a portáról kulcsot, és beengedett a szobámba a kulcsomért. Ekkor jött a nagy hír, (nincsen wc-papír) hogy a kulcsnak se híre, se hamva... Mondom D-nek, hogy gáz van. Erre bemegy a szobájába, és ott vigyorgott rá a kulcsom...

2015. március 2., hétfő

Takarítónői logika

Valaki magyarázza el, mert nem értem, hogy mikor reggel felkelünk a koliban, és mindenki használná a wc-t, akkor miért pont azt kell takarítaniuk, és délben, mikor mindenki enne, akkor miért a konyhát?

Másik ominózus eset:
Kimegyek a konyhába, ott a takarítónő, aki max 1-2 évvel lehet tőlem idősebb, de fiatalabb semmiképp, és köszönök, hogy jó reggelt. Semmi reakció. Elmegy, majd kicsit később visszajön, és annyit hallok, hogy csókolom... Itt néztem körbe, hogy ki a fene van még itt, de senkit sem láttam szóval valószínűleg nekem szólt. Ekkor kaptam sokkot és válasz nélkül távoztam.