Darázs

Amikor végre elhatározod, hogy lefekszel aludni, megigazítod a párnádat és egy darázs száll fel. Utána bele akad a pizsamádba és még mérges is lesz mikor kiszabadul... Na ez az a pont, amikor meglehetősen gyorsan szaladsz ki a szobából segítségért kiáltozva. Utána meg eltűnik, mikor megérkezik a felmentősereg (apukám), hogy kinyírja. Ennyit arról, hogy végre a saját ágyikómban alszom... :S

DE HOL JÖTT BEEEEEE????? :'(

Belá

Kedden elindultunk Szlovákiába. Már nagyon régen voltam ott utoljára a családdal. Eddig a Magas és vagy az Alacsony Tátrába mentünk, de most a Kis és a Nagy Fátra felé vettük az irányt. Én vezettem, és kétszer is majdnem megvolt éltem első karambolja. Szerencsére csak majdnem. Először előttem haladt két személyautó, mögöttem pedig egy kamion. Kb 80-90-nel mehettünk, mikor egyszer csak az előttem lévő autó olyat fékezett, hogy nemhogy csikorgott, de még füstölt is a kereke. Talán 1 méterrel sikerült megállni mögötte, de a mögöttem lévő kamion miatt úgy be voltam sz*rva, hogy nem tud megállni időben, hogy 10 percig remegett a lábam utána. De szerencsére nem lett semmi baj. A második eset: szembe jövő kamion előzött egy másikat, és nekem az előzőhöz hasonló sebességgel kellett állóra fékeznem magamat, hogy ne ütközzünk frontálisan. Szerencsére több ilyen kaliberű hülye nem keresztezte az utamat.

Kisebb-nagyobb kitérők után megérkeztünk Belába, ahol egy kempingben húztuk meg magunkat éjszakára. Az út nagyon szép volt. Anyut megkértem, hogy csináljon képeket, de nem lettek túl jók. :( Igazából lehet nem az ő hibája. Nem vagyok elégedett az új telefonom kamerájával. Nagyon jó makróképeket csinál, de a tájképei nem tetszenek, és a képek színei sem. :(

Szerdán nekivágtunk a Kis Fátrának, amely a nevével ellentétben nem is volt olyan kicsi. Vrátnánál libegőztünk egyet, majd elindultunk gerinctúrázni.

Aggódva kémleltük az eget, mert ahogy kiléptünk a libegő fenti állomásából, egyből egy cuki kis  marha nagy dörrenéssel köszöntött az ég... A villám  egyenesen vágott le az egyik közeli csúcsra. Felmásztunk a gerincre és jött a válaszút: jobbra vagy balra. Balra volt a vihar, jobbra pedig a magasabb csúcs, a bal oldali rész viszont szebbnek tűnt. Így hát miért is ne indultunk volna balra. :D Csakhamar felértünk arra a csúcsra, ahova láttuk levágódni a villámot. A kilátás nagyon szép volt, de egy csomó, általam be nem azonosítható rovar röpködött mindenfelé. Ekkorra szerencsére már arrébb vonult a vihar és szerencsétlenségre a nem is olyan távolban felbukkant a semmiből egy sokkal nagyobb. Tanakodtunk, hogy megéri-e kockáztatni, vagy itt az ideje visszavonulót fújni és tiplizni a hegyről. Én gyakorlott túrázóhoz híven, hiába van kettő bakancsom, csak egyet vittem magammal, ezért semmi kedvem nem volt elázni. Javasoltam, hogy pucoljunk vissza, amíg nem késő. Anyu ment volna tovább. Ekkor már a röpködő rovarok is eltűntek, úgyhogy mondtam neki, hogy ha már azok is elbújtak, akkor itt az ideje nekünk is. Végül nyertem, és húztunk lefele. Azaz J. meg én igen, de anyu lassú volt mert fájt a lába. Ellentétben velem, aki meg felefelé voltam lassú, mert sajnos elég f*s a tüdőm. A zuhé előtti utolsó pillanatban anyuék is megérkeztek a libegőhöz. Lefelé már szakadó esőben vitt bennünket. Az alsó állomásnál még nem esett, mire leértünk, és eljutottunk a kocsiig száraz lábbal. A csúcson kinéztem egy sziklás helyet, hogy oda szeretnék felmászni. Azt szerencsére csak súrolta a vihar, így lassan neki is veselkedtünk a mászásnak. Rendesen kidöglöttem, mire fölértünk, de megérte.

Csütörtökre kér pataktúrát terveztünk, ami nagyon jó ötletnek bizonyult, mivel nagy hőség volt, és a patakok jól lehűtötték a völgyet, amelyben folytak. Rámpákon és láncokon kapaszkodtunk fölfelé. Nagyon szoros és szép részeken másztunk. Aztán elkanyarodott az út a pataktól, cserébe csurgott rajtunk a víz rendesen. A csúcsra érve ismét ki voltam purcanva, de nem annyira, mint előző nap.

Pénteken reggel apukám valamivel kapcsolatban felhozta, hogy ha megeszi, akkor rajta is el fog uralkodni a "tátrai érzés" (Nagybátyám, mikor több napos túráról hazaért a Tátrából, napokig ment a hasa és hányt-és ezt nevezte annak). Na nekem több se kellett, egyből rosszul lettem, de szerencsére 2 B6 megakadályozta a "tátrai érzés" közelebbről való megismerését. Mivel nem voltam csúcs formában, csak egy rövidebb úszást engedtem meg magamnak egy közeli tóban, majd, amíg a többiek túráztak, a hegy lábánál lévő patak közepén leültem egy sziklára olvasni. Kezdett sötétedni, mire visszaértek.

Ma pedig összekaptuk a sátrat, és indultunk haza. Egy picit úsztunk Nyéken, mert döglesztően meleg volt. És most végre a saját ágyikómban fogok aludni, ami nagyon rám fér, mert a kempingben nagyrészt csak forgolódtam.

És nagyon mérges vagyok, mert nem találom a panorámaképeket! :(