"Udvarom közepén van egy feneketlen tó..."

Elhatároztam, hogy ha elkezdem a szakmai gyakorlatot, akkor elkezdem kicsit tágítani Pesten a nem létező helyismeretemet. A Google a barátom, különösen a térkép része, úgyhogy a segítségével össze is dobtam egy listát, ahová el akarok jutni a 4 hét alatt. Az időjárás már kevésbé a barátom, mert ennek örömére 3 napig esett az eső... Tegnap már nem esett, de M-nek megígértem, hogy segítek neki eltalálni az Egishez. Ebben csak az a vicces, hogy már kétszer annyi ideje tanul Pesten, mint én. Ennyit arról, hogy a pasik jobban tájékozódnak a nőknél. Miután sikeresen visszaértünk, benéztünk a Sparba, mert M. nagyon szomjas volt. Én sajnos észrevettem, hogy van meggyes-almás Topjoy, és M. meggyőzött róla, hogy megérdemlem. A pénztárnál eszembe jutott, hogy ha hétfőn át kell költöznöm egy másik szobába, akkor jól jönne némi doboz. Természetesen nem volt, de nem adtam fel. Még vagy 3 boltban szerencsét próbáltam, az utolsóban végre kaptam kettőt (csak el ne felejtsek holnap vastag celluxot venni, mert különben fölöslegesen caplattam utánuk). Ez volt a bemelegítés. A 0. nap.

Egy kis tapasztalat: ha 3 különböző, ám kinézetre tök ugyanolyan oldószerrel dolgozol, ráírod alkoholos filccel, hogy melyik melyik, majd a 15 perc múlva visszamész, meglepődve fogod látni, hogy az ultrahang lemossa az alkoholos filcet. Pislogsz kettőt, majd megérdeklődöd, hogy ez meg mi a fene. És a válasz csak annyi, hogy hát sz*r az alkoholos filc minősége. Ekkor természetesen magadban elmormolsz pár cirkalmas szózatot, miközben mosolyogva kiöntöd a mintákat a fenébe, és kezded elölről az egész munkát.

Ma megkerestem a listám első pontjában  szereplő Feneketlen-tavat. Ahogy odaértem, jött az első pofára esés: a tó körbe volt kerítve, és mivel ott volt mindenütt egy rakat kisgyerek, nem akartam átmászni a kerítésen. Mint utóbb kiderült, ez bölcs döntés volt, mert nem csak kölykök voltak ott, hanem rendőrök is. Második pofáraesés: tele van a tó széle náddal, és alig lehet itt-ott látni belőle valamit. Ahogy közelebb értem az első kitisztított részhez, láttam kacsákat, és nagy meglepetésemre egy teknőc is ott sütkérezett part közelében.

Mondom az emberek se normálisak. Ott egy teknős, ők meg csak bújják a telefonjukat. Pár lépés után viszont rájöttem, hogy itt a teknős nem megy ritkaságszámba.

Egyre jobban megtetszett a hely, kicsit lecsücsültem a fűbe, és hallgattam a madárcsicsergést. Mászkáltam picit a környéken, és találtam egy játszóteret,amit egy maci őrzött. Oda mindenképp vissza kell majd menni! :)

Természetesen a virágok sem maradhattak ki a jóból:

A legnagyobb meglepetés akkor következett, mikor visszafelé indultam: egy szürke gém próbált láthatatlannak tűnni az egyik fűzfa árnyékában. Mint látható, ez nem teljesen sikerült neki. 

Kicsit távolabb merészkedtem a tótól, és úgy gondolom, megérte:

Út közben láttam, hogy a szürke gém a tó közepén lévő úszóra szállt, iparkodtam hát, hogy közelebb érjek hozzá és a nád se takarja el a szemem (és a telefonom) elől. Még vagy 5 méter kellett volna, mikor egy kisfiú mondta az anyjának: Nézd anya, ott egy szürke gém, arra repült! Na ezt hívják pechnek. :D

Végül a tó a másik oldalról:

És egy kis halszem optika:

És ha már Feneketlen-tó, akkor... :)

Vége

Na jó, az odáig oké, hogy vége az összes vizsgámnak és felszabadulok, de az eszemtől nem kéne megszabadulni. Odateszem a mosást, leülök filmezni, majd a film után előveszem a citerát felhangolom és játszogatok. Aztán jön a felismerés: b*sszus, a ruhák! Rápillantok az órára, nyugtázom, hogy még nem futottam ki a 4 órás időlimitből, míg nálam lehet a kulcs. Megszerzem a ruhákat, aztán ismét leülök gépezni. Persze a ruhák meg majd magukat kiteregetik...

Megérdemlem a pihenést, mert meglesz a koli, de akkor is!

A mai napon elkezdtem a szakmai gyakorlatot. Mivel a T. délelőtt nem volt benn, ezért kunyiztam magamnak valami elfoglaltságot, úgyhogy vonalkódoztam 210 kémcsövet, és üveggyapottal telenyomtam vagy 500 pipettahegyet. Aztán elegem lett, és elmentem ebédelni. Szerencsére mire visszatértem, T. előkerült, és nekiláthattam az igazi munkának.
Aztán sikeresen kiderítettem azt is, hogy a pénteki portást nem rúgták ki, aki este 9-kor hívott fel, hogy nem maradt-e nálam a belépő kártya, mert sehol sem találják. Mint utóbb rájöttek, odaadta valami munkásnak, akit elfelejtett beírni... Szegénynek az volt az első napja. Sajnáltam volna ha kirúgják, mert ő volt eddig a legkedvesebb.

Miért jövök ki jobban a rendőr-portásokkal, mint a laboránsokkal?

Azt hiszem, inkább megyek teregetni!

Viharos nap

Geldar ma felhívott, hogy mielőtt kimegy az Újvilágba, még összefussunk egyszer. Majdnem elindultam, aztán kinéztem az ablakon és inkább magamhoz vettem az ernyőmet...

A gondolat helyesnek tűnt, mivel ahogy kiléptem a koliból, kövér esőcseppek kezdtek potyogni. Mondom egy kis nyári zápor miatt nem húzom fel az ernyőt, gyorsan be is gyömöszöltem a táskámba. A metróállomásnál vettem bérletet, és mikor jöttem volna fel, egy csávó állt ott, aki nem mert kilépni az esőbe a tető alól. Mondom magamban, lány vagy, és gyorsan elmentem mellette. Ahogy kiléptem az esőbe megbántam, hogy vettem föl szemüveget, de tántoríthatatlanul haladtam a villamosmegállóba. Még szerencse, hogy Geldart biztosítottam, hogy már el tudok menni segítség nélkül az ELTE-re, a megállóban elbizonytalanodtam, és egy pasit azért meginterjúvoltam, hogy melyik villamos megy az Astoriához. Sikeresen el is jutottam, ahol Geldar már várt. Az eső elállt (vagy még nem ért oda) és mi boldogan  szereztünk sört a Tescoban. És persze fincsi péksütit is.
Leültünk valahol az ELTE épületei között, ahol volt napernyő, amire igazán nagy szükségünk volt ilyen felhőréteg mellett...
Boldogan iszogattunk és beszélgettünk, amíg neki nem kezdett esni. Be is iszkoltunk egy fa köré kifeszített ponyvatető alá, de mint kiderült kb hiába, mert így is pattogott a pólónk alá bőszen a jég, és valahonnan a víz is csurgott ránk. De sebaj, Geldar bepróbálkozott a klasszikus, ááá ez 5 perc múlva úgyis elmegy szöveggel. Hát mondom ez nem pont úgy néz ki. 10 perc múlva már elegünk volt a jégből és már rég eláztam, ekkor Geldarnak feltűnt, hogy a fa körül kialakított, elhagyatott és leponyvázott pult mögé simán be lehet mászni, és ott aztán tényleg nem ázunk meg. Jobb később, mint soha... :D De legalább ott meleg volt és még hangulat világítást is találtunk. Beszélgettünk további fél-háromnegyed órát, de az esőnek csak nem akart vége lenni. Neki vágtunk tehát az utunknak, mert Geldarnak mennie kellett a vonathoz, plusz én annyira okos voltam, hogy nem vittem pulcsit magammal, és tekintve nem létező immunrendszeremet, félő volt, hogy megfázom.
Hazafelé a villamoson  meglepődve láttam, hogy nem látom a Szabadság hídról az Erzsébet hidat. Budára átérve nem azt mondom, hogy sok víz állt az úton, de a kocsik tengelyig elmerültek benne... Mielőtt leszálltam volna, láttunk egy olyan függőleges villámot, hogy a villamoson lévő tömeg egy emberként rezzent össze. Azt tudni kell, hogy a szobatársam szerint én "villám-imádó" vagyok, ennek ellenére elgondolkoztam rajta, hogy fel húzzam-e az ernyőmet hazafele, és váljak egy füstölgő csontvázzá, vagy inkább hanyagoljam az ernyőt, és ehhez hasonló ábrázattal lépjek be a koli ajtaján:

Vizsga + jutalom

A nap, amiről azt hittem, sosem fog eljönni.

Tegnap előtt volt a szerves kémia vizsga. Tudni kell, hogy számomra nincs undorítóbb tárgy nála. Legalábbis eddig még nem volt. Kihúztam a 2 tételt, de azt is nagyon nehezen, alig mertem. Aztán megfordítottam őket és legszívesebben elszaladtam volna. Hogy lehet 30-ból 2 olyan tételt kihúzni, hogy azokból egyiket sem akartad?
Na mindegy, leültem, és amit megtanultam hozzájuk, azt szerencsére le tudtam írni. Aztán jött a felelés. A tanár megnézte miket írtam le és kérdezgetett. Bár ne tette volna. A kérdések felére egy határozott nem tudom volt a válaszom. Majdnem megmondtam a tanárnak, hogy ne szívassuk egymást, nézze át, mit írtam a lapra, mondjon egy jegyet és búcsúzzunk el, mert attól egy betűvel sem tudok többet. De inkább hallgattam, és bíztam benne, hogy ennyi nem tudom után azért még a 2-es meglesz. Aztán nagy nehezen eljutottunk a végére, és mondja nekem, hogy hát közel vagyok az 5-öshöz, de erre sajnos csak 4-est tud adni. Kérdezett volna még az 5-ösért, de addigra már ő is világosan látta, hogy minden kérdéssel csak egyre távolodunk tőle. Úgyhogy megkérdezte, nem baj-e ha beírja a 4-est. Hát ilyen széles vigyorral még nem mondtam tanárnak, hogy tökéletes lesz.

Este aztán felmentünk a Gellért hegyre sörözni/borozni, meg persze a Duna part sem maradhatott ki a jóból. A parton csücsülve el is határoztuk, hogy másnap hajókázni fogunk. És mi tartjuk a szavunkat. Úgyhogy tegnap délután fel is pattantunk egy hajóra. Természetesen minden informálódás nélkül, pusztán annyi elhatározással, el akarunk jutni a Margit-szigetre. Mentünk két megállót, a Parlamentnél voltunk,láttuk a szigetet, és ekkor a hajó váratlanul megfordult.
Ekkor szomorúan vettük tudomásul, hogy nem megyünk a Margit-szigetre. Aztán kiderült, hogy csak egy pár méterrel hátrébb lévő megállóba mentünk vissza, majd ismét az eredeti irányba haladtunk tovább. Aztán bemondták, hogy a következő megálló xy tér, mertó- és végállomás. Mondom neeee máááár, tényleg nem jutunk el sehova. De mondom én addig nem szállok le a hajóról, amíg le nem dobnak. Nos ez nem történt meg, mivel mint utóbb kiderült, nem végállomás volt hanem hévállomás, csak túl nagy volt a zaj, és félreértettük. Aztán végre eljutottunk a Margit hídig. Mondom D-nek, hogy szerintem most kéne leszállnunk. ÁÁÁ nem, biztos a szigeten is megáll. Nézd, ott a stég. Nem állt meg. :D Az Árpád hídnál szálltunk le, úgyhogy nem volt végül is olyan vészes a tévedés, de akkor is.

 A szigeten sajnos nem volt sok időnk, mert még boltba is akartunk menni. De persze egy lángosozás belefért. És annyira jó volt látni olyan sok zöldet. El is határoztuk, hogy ide többen és biciklivel mindenképpen vissza fogunk jönni piknikezni. És azok hatalmas platánfák. Annyira sajnálom, hogy azokról nem csináltam képet. Megnéztünk még egy ferences romot, ahol egy rakat költő is élt és alkotott.

Aztán húztuk a csíkot a boltba, hogy legyen sörünk az esti filmnézéshez.