Pofáraesés

Mikor betegen fekszel otthon egyedül,tanulás helyett, és chatelsz a barátoddal:

Én: "Kicsi vagyok, éhes vagyok, fázok... *.*"

Ő: "Nőj meg, egyél, igyál forró teát betakarózva! :P"

Mozgás vs lustaság

Utóbbi helyébe (mostanság) akár azt is írhattam volna, hogy én.

A Facebook-on láttam vagy másfél hete, hogy ma bringás reggeli lesz, vagyis a főtéren kaját fognak osztogatni reggel annak, aki két keréken igyekszik suliba vagy dolgozni. Így hát elhatároztam, hogy lustaság ide vagy oda, időjárás ide vagy oda, ma biciklivel megyek az egyetemre.

Nos úgy vélem, hogy mindenképpen megérte! :) Ha csak a túrórudit osztogatták volna, akkor is ilyen lelkes lettem volna. :D

Az meg külön poén volt, hogy előttünk elkezdték beszélni, hogy nem lesz elég kakaós csiga, ezért a jó reggelt vagy a csiga közül választani kell. Én még kaptam mindkettőt, G. pedig már csak egyet, pedig ő minden nap biciklizik, én meg csak ma mentem azzal.

Ovis gyöngyszemek

A mai reggel is csak egy reggelnek indult. Beugrottam a boltba, mielőtt még felszálltam volna a villamosra. Mikor kiléptem az ajtón, megláttam, hogy épp kanyarodik be a térre. A bolt nyilván a vilimegálló azon oldalán van, ahol nincs zebra. Ez engem csöppet sem szokott zavarni abban, hogy átmenjek ott, de szerencsére akármennyire reggel volt, a villamoson kívül észrevettem az arra ólálkodó rendőröket is, így inkább a körbefutást választottam. Úgyhogy végül is spóroltam vagy 15000 Ft-ot. A zebrán egy ovis csapatba ütköztem, akik szintén a megállóba tartottak, és igyekeztek elérni a vilit. Beelőztem őket és sikerült elfoglalni az egyik ajtó lépcsőjét. Ha nincs ülőhely, ott a legjobb utazni. Aztán fölszálltak a kicsik is. Mondhatni nagyon örültem. Ilyenkor mindig nagy a hangzavar, és még fel sem keltem. De aztán más lett a véleményem, mert ahogy kicsit odafigyeltem arra, hogy mit beszélnek, nagyon jól szórakoztam. A régi városházánál:
-Én itt voltam anával. (Még nem volt tökéletes a kiejtése. :) )
-Én is.
-Akkor miélt nem találkoztunk?
-Mert az már régen volt.
-Én is.
A másik kedvencem kicsivel később:
-Gléti, a kabátoddal leholzsoltad a kezemet. (kis hatásszünet) Majdnem.
Grétit szemmel láthatólag ez különösebben nem zavarta. Így a másik kislány folytatta:
-De nagyon fájt. (Ismét kis hatásszünet)Volna.
Ekkor majdnem felröhögtem. Grétit ez sem rázta meg nagyon, mire a másik kislány:
-Gléti, nem leszek a balátod!
Az óvónéni egyik mondata is nagyon tetszett:
-Robikám, ne vándoroljál már, mert el fogsz esni!
Mintha egy tömött villamoson olyan sok esélye lett volna szegény gyereknek... :)

Végre egyedül

Ma végre átszakadt a gát apukámnál, és megengedte, hogy teljesen egyedül átvezessek Szoboszlóra.

Ahol már vártak rám arra ébredtek föl, hogy becsengettem, mivel Geldar jól eltette a telefonját, hogy meglegyen...

De ne ugorjunk ekkorát az időben, mielőtt elindultam volna, itthon a központban megálltam, hogy beugorjak a boltba, és mivel 1 hónapja végre működnek a lámpák, ezért a tőlem 20 méterre lévő (szerencsére nekem háttal álló) rendőrök (far)pofája előtt átsétáltam a piros lámpán a zebra mellett.

Nagyon élveztem az utat, és hogy senki sem szól bele, mit hogyan csinálok, annak meg különösen örültem, hogy nem tévedtem el, ugyanis a telefonos segítségem (Geldar) még húzta a lóbőrt. Szerencsére a nagyija megismer, így mikor becsengettem, legalább volt aki beengedjen. A társaságnak meg elég kellemetlen ébresztőben lehetett része. (Kicsit sajnáltam őket.) Pár perccel később előbújtak reggelizni, úgyhogy megismerhettem Timit és Hannát. :) Majd pedig végre átadhattam Geldarnak az egy éve tartogatott ajándékokat. Kis ismerkedés/nosztalgiázás után be mertek ülni mellém a kocsiba, és megnéztük a repülőteret, és ellenőriztük, hogy megvan-e még a repcsi, ahol 2 éve fotózkodtunk. És most láttam életemben először felszállni egy kis repülőgépet. De a csúcs a siklóernyősöket magasba repítő FEL-HÚZ rendszámú kocsi volt. :D Ezután megnéztük az uszodát, majd mindenki legnagyobb meglepetésére "a várat" (legalábbis Geldar szerint), ami egy kis falrészlet volt. :D 

Itt fénykép is készült arról, ahogy az előbb említett személy a fal tetejéről vigyorog, de videó sajnos nem arról, ahogy gatyacserére elszántan leugrott, mihelyt megérkeztek "barátaink", a zsaruk. Úgy döntöttünk, jobb lesz inkább megnézni a főteret, majd Geldar nagynénjéhez gurultunk, ahol az előző napi lagzi maradékait pusztítottuk élvezettel. Itt egy bácsi megkérdezte:

- Kérsz egy sört?

- Nem, köszönöm! Vezetek.

- Húúú! Az már baj! :D

Lassan szedtük a sátorfánkat, és kivittem a csapatot az állomásra, ahonnan aztán bármilyen hihetetlen, de eltévedés nélkül hazataláltam. :)

Zöld hajnal

Aki ismer, tudja, hogy én és a korán kelés az két külön műfaj. Így ha nagy ritkán a nap előtt kelek fel, az meg is látszik a működésemen.

De ha arról van szó, hogy csak akkor kapom meg a kocsit, ha vállalom a korán kelést, akkor vállalom. :D

Anyuékat meg két másik emberkét kellett a központba furikáznom, ezért 5:20-kor megszólalt az ébresztőm. Támolyogtam kifelé a szobámból, és egy LIKE-jellel próbáltam anyu tudtára adni, hogy minden rendben van, én 10 perc múlva képes leszek autót vezetni... Apukám ekkor már vitte az első fuvart. Nyilván nem lepett meg, hogy nem volt otthon... Nem is ő lett volna, de már rég haza kellett volna érnie, hogy még időben odaérjek velük.

Legkésőbb 5:50-re oda kellett érni, és apukám 47-kor jött haza, és még két emberért el kellett menni. Ahogy meghallottam a kocsi hangját, fölpattantam, és korom sötétben battyogtam a kocsi felé, bevetettem magamat az első ülésre, mire a hátam mögül:

- Szia!!!

Én:

- Basszuuuuuuuuussss!!!

Ez volt az a pont, amikor teljesen felébredtem. :D Már a kocsiban ült az a két személy, akit még vittünk, csak nekem erről senki sem szólt.

Fél perccel később:

- Azaz korrigálok: mindenkinek jó reggelt! :)