Nyugat

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, hogy Geldarral megbeszéltük, hogy ősszel nagyon szép Majk és ennek utána is kéne nézni. A suliból nagyon elegem lett, így pénteken kaptam magamat, és elindultam Oroszlányra. Kelenföldre érve szép naplemente fogadott.

De ott ennyi volt a pozitív tapasztalatom. Kiírták, hogy a 15. vágányról fog menni a vonatom, de oda egy bécsi EC érkezését várták már legalább 20 perce. Az volt a legszebb, hogy mindezek tetejébe a vágányon egy tehervonat állt... Pár perces késéssel az én vonatom is befutott. Elvileg csak Bicskén és Tatabányán kellett volna megállunk, de hála valami személyvonatnak, ami fél órát késett, 15-20 percet csöveltünk Budaörsön. Nem voltam túl boldog, mert ettől kevesebb időm lett volna átszállni, de Geldar megnyugtatott, hogy Tatabányáig ebből 10 percet úgyis behozunk, plusz a másik vonat be szokta várni a csatlakozást. Mondanom sem kell, nemhogy nem hoztunk be 10 percet, hanem még szedtünk fel ennyit, és kb fél órás késéssel meg is érkeztünk a Turul városába. Emlékeimben az élt, hogy ha a vonatról leszállok, akkor balra kell menni a felüljáróhoz. Nézek balra: semmi. Hát mondom, akkor tévedtem. Nézek jobbra: semmi. Akkora köd volt, hogy eltakart mindent, de azt még azért látni lehetett, hogy az oroszlányi vonat türelesen vár, úgyhogy szedtem a lábamat. A kalauz pislogott a ködben, hogy vajon jön-e még valaki, de úgy ítélte meg, hogy csak én akartam átszállni, és már indultunk is. Geldar várt rám az állomáson. Hazafelé beszereztük az est legfontosabb kellékét két üveg bor formájában, melyekből valamilyen érthetetlen okból csak egy fogyott el. :D Beszélgettünk, és megnéztük A kém (Spy) című filmet, ami kegyetlen jó volt. Régen nevettem már ennyit. Aztán nekem csörgött a pizsama, mert eléggé elfáradtam a héten. Ennek ellenére sokáig csak vergődtem az ágyon, és Geldar mondta hogy takán még beszéltem is valamit, de én nem emlékszem semmire.
Másnap reggel délelőtt felkeltem, de kicsit későbbre beszéltük meg az ébresztőt, ezért nem mentem egyből Geldar hasán ugrálni. Kicsit később viszont igen, és annyira nem örült neki, mivel ő is elég soká bírt elaludni. Fájdalomdíjul viszont csináltam virslit reggelire ebédre, és aztán nekivágtunk a sétának. Gyönyörű őszi színek voltak mindenfele, és ahogy magunk mögött hagytuk Oroszlány csodálatosnak nem nevezhető városát, megcsapott a természet illata.

Először kökényvadszatra indultunk. Találtunk is egy keveset. Nekem ízlett, de azért éreztem, hogy mikor Geldar nagyija megkóstolta a belőle készült lekvárt, miért csak annyit mondott, hogy "ez húzós". :D Ezután a sárga úton Majk felé vettük az irányt, mely így ősszel tényleg többnyire sárga volt, de akadt sok egyéb szépség is.

Majkon találtunk egy odvas fát (az előző képen éppen látszik) és Geldar mondta, hogy verenyezzünk, ki tud többször beletalálni gesztenyével. Visszakérdeztem, hogy honnan szerzünk gesztenyét. Nyilván egy gesztenyefa alatt álltam... Így hát a gesztenye kérdés meg lett oldva, már csak célozni kellett volna tudni. Elég siralmasan ment mindkettőnknek, végül tán 9:6-ra kikaptam. A verseny után a tóhoz. Felkiáltottam, hogy jééé, ilyenkor még vannak ilyen virágok, majd a következő képet készítettem:

Aztán jöhetett a virág is. :)

Lassan odaértünk a tóhoz, és igen, még mindig szép volt, ahogy tavaly is.

Aztán próbálkoztam még néhány művészi fotóval, ennek eredményeképp készült rólam egy olyan kép, melyről az embereknek az első benyomása max egy bukott alkoholista művész lehetne, úgyhogy ezt inkább nem rakom fel. De a képet, amit összehoztam, azt igen.

A tó partján állt két mocsári ciprus, róluk csak egy értelmes képet bírtam készíteni.

Ezután indultunk is vissza, mivel sűrűsödtek a felhők a fejünk fölött, és egy kis esőt is mondtak.

Amint visszaértünk a városba, meg is érkezett, de azért pár képet még muszáj volt csinálni.

Mikor visszaértünk, megnézegettük a képeket és Geldar rakott is fel belőlük a Facebookra, mert köztudott, hogy amit ott nem dokumentálunk, az meg sem történt. Aztán elkezdtük nézni a 80 nap alatt a Föld körül első részét, de ezt már nem fejezhettük be, mert menni kellett az utolsó vonathoz.

Majd legközelebb! :)

Kelet és Pest ősszel

Körülbelül két hete arra vetemedtem, hogy haza látogassak végre majd' 2 hónap után. Meg is beszéltem a témavezetőmmel, hogy ellógok a laborból, hogy minél hamarabb indulhassak, és anyuval el tudjak menni vásárolni. Geldar mondta, hogy hétvégén ő is jönne Keletre, és mehetnénk együtt. Kapva kaptam az alkalmon, és sikerült szüleimnél elérni, hogy jöjjenek majd át értem kocsival Szoboszlóra. A gond ott kezdődött, mikor Geldar felhívott, hogy 5 perccel azután kelt fel, hogy a vonata kigördült Oroszlányról. Mondanom sem kell, majd kicsattant az arcom a boldogságtól a hír hallatán, de vettem pár mély levegőt, és  beletörődtem, hogy a vásárlás elmarad. Akármennyire mérges voltam, attól még cuki maradtam, és csinálni akartam Geldarnak is hamburgert az útra. Persze ebből nem lett semmi, ugyanis valamivel sikeresen elcsesztem az időt, úgyhogy végül egy kis gofrit vágtam be a bőröndbe és rohantam a Nyugatiba. Csakhamar Geldar is megjelent, nem kis meglepetésemre egy szál mappával és könyvvel a kezében. Ez volt minden, ami egy hosszú hétvégre kellett neki, persze azért örült, hogy én gondoltam a kajára is. Annak már kevésbé, hogy ennek ellenére a koliban maradt az eredeti terv. :D Az úton jöttek a rosszabbnál rosszabb poénok, de valahogy nem volt az igazi, mert nem voltam túlságosan jól. Szoboszlón már vártak ránk a szüleim. Mikor a kocsihoz értünk és Geldar megtudta, hogy én fogok vezetni, akkor nagyon szemtelenül közölte, hogy akkor ő most  inkább elköszön és gyalogol. Aztán persze erőt vett rajta a lustaság, na meg persze (remélem) csak viccelt, úgyhogy elfoglalta helyét az anyósülésen. Elvittük a nagyijához. Valami félreértés történhetett, mert akkor jött a nagy hír, vagy lehetne akár nagyi-hírnek is mondani, hogy ő még bizony Pesten van, és csak estére érkezik meg. Gúnyos taps következett, de szerencsére Geldar nagynénje otthon volt, és Geldar legnagyobb örömére közölte, hogy épp vacsorát főz. Pénteken anyuval elementek darvakat lesni. Ebből kimaradtam, mert azért tanulni is kell néha, de este jött N. és G. is hozzánk, és citeráztam egy kicsit, aztán pedig képeket nézegettünk. Geldar természetesen lekéste az utolsó buszát, így kocsival hazavittem. Ennek örültem, mert nagyon szeretek vezetni és nem sok lehetőségem van rá Pesten.
Szombaton próbáltuk pótolni a csütörtökre tervezett vásárlást, aztán irány Debrecen, hogy összefussunk Lamaziussal és Seholsincslánnyal. Ők csak Geldar érkezéséről tudtak, én meglepi voltam nekik. Ezen napon visszaemlékezhettem, hogy miért öngyilkosság, ha Geldar és Lamazius egy légtérben vannak: a poénok gyakorisága elviselhetelenül magas szintre nő. Az otthoni alapozás után elmentük egy kicsit a Valhallába, mondjuk a mai napig nem értem, hogy miért. Már nem tudtam sokáig maradni, ugyanis az utolsó értelmes időpontban induló buszomat el kellett érni.
Vasárnap ismét Szoboszlón kötöttem ki, ugyanis Geldarral együtt jöttünk vissza is, aki nagyon finom pogácsát és muffint hozott magával az útra. Nem tudom, hogy hogyan, de a poénok nem fogytak el a hétvégén, maradtak bőven Pestig. Megbeszéltük azt is, hogy még az ősszel el fogunk menni Majkra, és ezt ezen a hétvégén meg is valósítottuk, de erről majd holnap írok.

Múlt hétvégén volt a szülinapom, a szobatársam barátjával együtt. Megbeszéltük, hogy majd együtt megünnepeljük, de engem külön felköszöntöttek meglepiként azok a barátaim, akik szintén benn maradtak a koliban. Az este jól sikerült, így másnap délelőtt jobbnak láttam, ha egy hosszú sétát teszek a környéken. Így sikereen összekapcsoltam két különálló térképet a fejemben, ugyanis a séta során egy olyan helyszínre vetődtem, ahol még gimi alatt jártam egyszer. Valamint megszüetett pár igazi őszi kép idén először.