"Nőnapi zsákmány"

Tegnap voltam M-nél, és észrevettem, hogy egy kis játék hever az asztalán, és kiderült, hogy  egy Kinder tojásban lévő mágneses rajztáblaszerűség az. Nyilván legalább félóráig lekötötte a figyelmemet. :D A lényeg, hogy M. rájött, hogy odáig vagyok a Kinder tojásért meg vissza. Mondta is, hogy nem nézte volna ki belőlem.

Így aztán ma reggel mikor találkoztunk az órán, Nőnap alkalmából kaptam tőle egy bonbont és 2 Kinder tojást. Mondanom sem kell, elég szélesen vigyorogtam egész órán. Na jó, ez nem igaz. De csak azért, mert közgáz volt, és azt nem bírom elviselni.

Aztán óra után a szünetben, odajött hozzánk még valaki, akit megkínáltam a csokiból, és ő tette fel a kérdést:
- Ez a nőnapi zsákmány? :D
Innen tehát a cím.
D-től G1-től és G2-től is kaptam csokit, meg virágokat, úgyhogy most szép sárga-narancssárga színben pompázik a szoba.

Mondanom sem kell, alig vártam, hogy hazaérjek a laborból és kibonthassam a tojásokat, hogy megtudjam, hogy mit rejtenek:
1: RÓZSASZÍN CSILLÁMPÓNI fésülhető farokkal és természetesen farok fésűvel... Teljes kiégés :D A legszebb az egészben, hogy B1 és B2 legalább 5 percig játszottak vele... :D
2: Összerakható ujj-roller. Mondanom sem kell, utóbbi kicsit nagyobb lázba hozott, ugynis mindig azt szerettem, ha valami olyat találok a tojásban, amit nekem kellett összeszerelni. :)

No és akkor jöjjön néhány kép:

Szintén tegnap Geldarral is találkoztam, aki aranyos volt, és meghívott pizzázni, majd sétáltunk kicsit, és megmutatta, honnan rúgták ki kétszer is, azaz melyik koliban lakott anno. :D Ezek után egy haverjával ment volna haza, de jó hatással volt rá szőkeségem, és nekem küldte el az sms-t, amit neki szánt volna (én meg nyilván le voltam némíta, hogy ne vegyem észre), így sajnos elkerülték egymást. De azért vicces volt látni, hogy nem csak én csinálok hülyeségeket.

Mondom mindezt azután, hogy tegnapelőtt elmerülve a nagy fényképezésben és képek ellenőrzésében, majdnem lendületből nekimentem egy sorompónak. 30 centivel előtte valamit megérezhettem, mert felnéztem, és sikerült megállni... :D

Egy majdnem tökéletes nap

A múlt hétvégén Geldarral megnéztük a Bokodi-tavat, és sok szép képet készítettem... Gondoltam én... De aztán kiderült, hogy az összes kép nagyon szemcsés lett. Vállalhatatlanul. Úgyhogy képeket csak akkor teszek fel róla, ha legközelebb megyünk és értelmes képeket készítek. Ennek ellenére egy nagyon szép napot töltöttünk el. Röpködtek a nagyon rossz szóviccek, a végére teljesen megsemmisültem.

Ma viszont Pesten sétáltam, és szerencsére a telefonom összekapta magát egy kicsit, és értelmes képeket sikerült készítenem. A Kopaszi-gát felé vettem az irányt, hogy megnézzem, R-rel két hét múlva lesz-e értelme odamenni. Hát lesz biza'! A szomorúfűzek kezdenek kihajtani, és barkába borult egy csomó fa. És még odafele úton a pesti oldalon észrevettem egy Bábel-tornyot. Rögtön tudtam, hogy a gát után oda fogok menni, és így is tettem. És nagyon remélem, hogy R. nem fogja megnézni két hétig ezt a bejegyzést, mert akkor lelövöm neki a meglepit (a torony).

A gátra télen is elsétáltam egyszer, és akkor nagyon csúnyán nézett ki. Úgyhogy most nagy megnyugvással töltött el, hogy újra tetszett, és amikor a fák között mászkáltam újra éreztem, hogy miért szeretek annyira ott lenni. De jöjjenek is a képek.