Mázli

Ember még nem örült így Putyinnak Budapesten, mint ma az analitikások. Lezárták miatta azt az utcát, ahova órára kellett volna mennünk, és így 7 helyett 4-kor végeztünk. 

A WC-ben nem akart feljönni a sliccem, fél perces sz@rakodás után lenézek és látom, hogy a bugyim masnija becsípődött. Már majdnem elkezdtem mondani, hogy a t*k*m ki van... De aztán rájöttem, hogy egy koedukált WC-ben női hanggal elég fura lett volna....

Koli, suli, hétvége

Eltelt az első hét, és a kolinak vannak olyan tulajdonságai, amit meg lehet szokni, és olyanok is, amit valószínűleg sosem fogok.
Egyre kevésbé idegesít a koedukált zuhanyzó ténye. Rájöttem, hogy mit érdemes vinni magammal és mit nem, mert úgy sem tudom lepakolni... Például a szoba kulcsát nagyon megéri vinni, mert pár perc elég kellemetlen helyzet adódna, ha egy szál törölközőben kéne a portára lemenni, hogy legyen oly kedves a portás kinyitni az ajtót. Ez szerencsére még nem történt meg, de rögvest az első adandó alkalommal a küszöbről fordultam érte vissza. Aztán ott a flakon, amivel az ajtót szoktuk kitámasztani, ha épp csak kiugrunk valamiért. Kezdetben elég sok időt eltotojáztam vele, hogy a megfelelő helyzetbe rúgjam, és nem egyszer az ajtó közben hátba is vágott, mert túl lassú voltam. De így tanul az ember. A sebességet a beléptető rendszernél is növelni kellett, mert itt nem olyan, mint a debreceni kolikban, hogy amilyen sebességgel átmész úgy fordul, hanem picit megnyomod, és fordul magától, aztán ha lassú vagy, seggbe nyom. Arra is rájöttem, hogy ha zuhanyozni akarok és van benn valaki, akkor tök fölösleges bekopogni, mert úgyis fiú van benn... (Legalábbis eddig 100%-osan így volt). Közel van a szoba a zuhanyzóhoz, tehát füleket kinyit, vízcsobogásra koncentrál,  és ha megszűnik, futás...

Amit soha, de soha nem fogok megszokni, az a péntekenkénti buli. Ki volt az az észlény, aki a kolik aljába szórakozóhelyet engedélyezett létesíteni? Kívánom neki, hogy aludjon a hozzá legközelebbi szobában, vagyis hogy próbáljon...

Ami jó a koliban:
-Itt lakik kb mindenki, akit ismerek, és lehet egymásnak segíteni, ha valami nem megy, vagy valami baj  van. És lehet társasozni egymással.
-Olcsó.
-Közel van hozzá a suli, a boltok, minden.
-A WC-be ragasztanak az ajtókra mindenféle verset, és időnként cserélgetik, és akadnak közöttük nagyon jók is.

Ami nem jó:
-Kicsik a szobák, és nagyon hamar elfogy a friss levegő.
-Büdös a szemétledobó.
-Nagyon sokáig hangosak a lakók.
-Az ajtót kívülről csak kulccsal lehet kinyitni.

Hülyét kapok az anyagtudomány labortól. Miért kell még azzal is stresszelni minket, hogy beugró van? Nem gondoltam volna, hogy egyszer inkább azt szeretném, ha zh-t íratnának minden labor előtt.

Hétvégén feljött G. és mászkáltunk kicsit. Felmentünk a Gellért-hegyre, ahol ha nem is az első szembejövő játszótéren, de kiélhettem gyermeki énemet. A legnagyobb csalódásom az volt, hogy folyamatosan foglalt volt az egyik játék, amibe ha belemásztál és elkezdtél futni, akkor forgott. Hordószerű bigyó volt. És folyton benne volt egy rakás kisgyerek... :(

Na, de ideje visszatérni a polimerek makroszkopikus deformációs folyamataihoz, mert valahogy be kéne jutni arra a laborra. 

Az első lépések

Na megvolt a beköltözés, és a beiratkozás. A szobatársamat egy jó darabig nem is láttam, de vasárnap csak meglett, és kiderült kedves, és hogy horkol.... :'( SÍROK :'( És nem alszom túl sokat. Remélem meg lehet szokni az ilyet, bár eddigi tapasztalataim alapján elég nehéz lesz.

Úgy érzem, hogy Pest nem is olyan vészes, mint amilyennek tűnt, és hogy sokkal hamarabb képes leszek önállóan közlekedni, mint gondoltam.

Nagyon fura fiúkkal együtt WC-re menni, és még mindig pattanásig feszült idegekkel hallgatom zuhanyzás közben, hogy vajon kopognak-e, és ha igen, akkor nehogy eltévesszem, hogy fiú vagyok-e vagy lány. :D

Még jó, hogy nem közvetlenül a gimi után jöttem ide, ahol csak lányok voltunk.

Érkezésem után Geldar tartott gyorstalpaló tanfolyamot arról, hogy nagyjából mi merre van, de van egy olyan érzésem, hogy egy részét kezdheti elölről.

Egyedül megtettem egy két átszállásos utat uncsim új albérletéhez. (Na jó, elég sok telefonos koordinálást kaptam hozzá. :D )

2 nap után itt is hagytam a várost, hogy Miskolcon némi kocsonya után nézzek. De tényleg csak nézzek, mert nem szeretem. Láttunk tűzzsonglőröket (elég gyengék voltak), hallgattunk koncerteket (jobb lett volna, ha némelyiket inkább nem halljuk), rohangáltunk fel s alá egy 80!!! Ft-os reklámszatyorért, hogy legyen miben G. apukájának hazavinni a kocsonyát, pizzáztunk, forraltboroztunk, kilátóba sétáltunk, forrócsokiztunk,majd a busz indulása  előtt melegedtünk a Szinvaparkban, ahol a biztonsági őrök elkérték a személyinket, mert részegnek néztek, pedig csak rosszul voltam, mert megfáztam, és vízszintesbe helyeztem magamat egy padon...

Most pedig megyek, és megpróbálok meggyógyulni.

Az új kezdet

Másfél hónap pihi és többnyire semmitevés után lassacskán újra beindul a hajtás, de most már nem a DE-n hanem a BME-n. Már alig várom, hogy felköltözzek, és jöjjön az első félév tele újdonsággal. Életemben először leszek kolis, és egy vadidegen csajjal fogok lakni egy szobában. Nagyon remélem hogy szimpatikus lesz, meg hogy halkan alszik. Utóbbit talán jobban. Teljesen új lesz környezet, úgyhogy lehet tippelni, hogy mennyi idő után fogok eljutni A pontból B-be Google térkép segítsége nélkül. Most meg hallgathatom anyu sopánkodását, hogy de majd ide és ide menjél vásárolni, mert azt ismerjük, tudjuk hogy van, az egy biztos pont. De hát könyörgöm, attól szerintem lesz közelebb is bolt, meg majd felfedezem magamnak a környéket. Nem beszélve arról, hogy ha nem találok valamit, akkor van szám, és meg tudom kérdezni. Na de így megy ez. Jobb ha ő aggódik, mint ha én.

Ma végre idén először láttam hóesést. Nem mintha eddig nem lett volna, de az előző alkalommal (pár napja) mikor esett, még aludtam, és mire felkeltem, már el is olvadt. Így jár, aki délig alszik. Úgyhogy csináltam gyorsan pár képet, mert havazás elég hamar esővé alakult... :(

Már csak 2-t kell aludni és költözök! :)

És hányok az ilyesmi kiírásoktól, hogy "Vigyázz Budapest, jövööök!". Valószínűleg a 2 millió emberből 1999950 magasról tesz rá, hogy én is odamegyek. A fennmaradó 50 szerencsétlennek meg remélem nem lesznek rémálmai miattam. :)