És ha már gipsz...

... akkor Karácsonyra is csak a fényképezés  maradt. Nem nevezhetőek szokványos karácsonyi képeknek, de ha nincs hó, akkor ezt kell szeretni. :)

És ha már otthon...

...akkor alkossunk is valami  szépet. :)

Ilyesmiket akartam Karácsonyra is csinálni, de ügyes voltam, és korizás közben közelebbről megismerkedtem valaki korcsolyájával, és most gipszben csücsül a jobb kezem...

Alkonyat

Nem, nem süllyedtem odáig, hogy arról a vámpíros baromságról írjak. Csak hazajöttem, mert beteg voltam, és a pesti orvoi ellátás meglehetősen sz*r, ha vidéki vagy...De  azért elmentem naplementét fotózni, amit az erős szél miatt megbántam, de legalább megszülettek ezek:

Margit-sziget

Rögtön a majki séta másnapján a szigeten kötötem ki, mert nem bírtam elviselni a BME közelségét.

Válság

Talán legutóbbi bejegyzésemben említettem, hogy elegem lett a suliból, és elment az egésztől a kedvem. Nos, talán ebből a válságból kezdek kilábalni, de van még itt sok más is, ami miatt egyszerűen nem volt hangulatom írni. Készültek viszont ez alatt az idő alatt is szép képek, amikből néhányat mindenképp fel szeretnék tölteni. Jöjjön tehát pár képes bejegyzés.

Nyugat

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, hogy Geldarral megbeszéltük, hogy ősszel nagyon szép Majk és ennek utána is kéne nézni. A suliból nagyon elegem lett, így pénteken kaptam magamat, és elindultam Oroszlányra. Kelenföldre érve szép naplemente fogadott.

De ott ennyi volt a pozitív tapasztalatom. Kiírták, hogy a 15. vágányról fog menni a vonatom, de oda egy bécsi EC érkezését várták már legalább 20 perce. Az volt a legszebb, hogy mindezek tetejébe a vágányon egy tehervonat állt... Pár perces késéssel az én vonatom is befutott. Elvileg csak Bicskén és Tatabányán kellett volna megállunk, de hála valami személyvonatnak, ami fél órát késett, 15-20 percet csöveltünk Budaörsön. Nem voltam túl boldog, mert ettől kevesebb időm lett volna átszállni, de Geldar megnyugtatott, hogy Tatabányáig ebből 10 percet úgyis behozunk, plusz a másik vonat be szokta várni a csatlakozást. Mondanom sem kell, nemhogy nem hoztunk be 10 percet, hanem még szedtünk fel ennyit, és kb fél órás késéssel meg is érkeztünk a Turul városába. Emlékeimben az élt, hogy ha a vonatról leszállok, akkor balra kell menni a felüljáróhoz. Nézek balra: semmi. Hát mondom, akkor tévedtem. Nézek jobbra: semmi. Akkora köd volt, hogy eltakart mindent, de azt még azért látni lehetett, hogy az oroszlányi vonat türelesen vár, úgyhogy szedtem a lábamat. A kalauz pislogott a ködben, hogy vajon jön-e még valaki, de úgy ítélte meg, hogy csak én akartam átszállni, és már indultunk is. Geldar várt rám az állomáson. Hazafelé beszereztük az est legfontosabb kellékét két üveg bor formájában, melyekből valamilyen érthetetlen okból csak egy fogyott el. :D Beszélgettünk, és megnéztük A kém (Spy) című filmet, ami kegyetlen jó volt. Régen nevettem már ennyit. Aztán nekem csörgött a pizsama, mert eléggé elfáradtam a héten. Ennek ellenére sokáig csak vergődtem az ágyon, és Geldar mondta hogy takán még beszéltem is valamit, de én nem emlékszem semmire.
Másnap reggel délelőtt felkeltem, de kicsit későbbre beszéltük meg az ébresztőt, ezért nem mentem egyből Geldar hasán ugrálni. Kicsit később viszont igen, és annyira nem örült neki, mivel ő is elég soká bírt elaludni. Fájdalomdíjul viszont csináltam virslit reggelire ebédre, és aztán nekivágtunk a sétának. Gyönyörű őszi színek voltak mindenfele, és ahogy magunk mögött hagytuk Oroszlány csodálatosnak nem nevezhető városát, megcsapott a természet illata.

Először kökényvadszatra indultunk. Találtunk is egy keveset. Nekem ízlett, de azért éreztem, hogy mikor Geldar nagyija megkóstolta a belőle készült lekvárt, miért csak annyit mondott, hogy "ez húzós". :D Ezután a sárga úton Majk felé vettük az irányt, mely így ősszel tényleg többnyire sárga volt, de akadt sok egyéb szépség is.

Majkon találtunk egy odvas fát (az előző képen éppen látszik) és Geldar mondta, hogy verenyezzünk, ki tud többször beletalálni gesztenyével. Visszakérdeztem, hogy honnan szerzünk gesztenyét. Nyilván egy gesztenyefa alatt álltam... Így hát a gesztenye kérdés meg lett oldva, már csak célozni kellett volna tudni. Elég siralmasan ment mindkettőnknek, végül tán 9:6-ra kikaptam. A verseny után a tóhoz. Felkiáltottam, hogy jééé, ilyenkor még vannak ilyen virágok, majd a következő képet készítettem:

Aztán jöhetett a virág is. :)

Lassan odaértünk a tóhoz, és igen, még mindig szép volt, ahogy tavaly is.

Aztán próbálkoztam még néhány művészi fotóval, ennek eredményeképp készült rólam egy olyan kép, melyről az embereknek az első benyomása max egy bukott alkoholista művész lehetne, úgyhogy ezt inkább nem rakom fel. De a képet, amit összehoztam, azt igen.

A tó partján állt két mocsári ciprus, róluk csak egy értelmes képet bírtam készíteni.

Ezután indultunk is vissza, mivel sűrűsödtek a felhők a fejünk fölött, és egy kis esőt is mondtak.

Amint visszaértünk a városba, meg is érkezett, de azért pár képet még muszáj volt csinálni.

Mikor visszaértünk, megnézegettük a képeket és Geldar rakott is fel belőlük a Facebookra, mert köztudott, hogy amit ott nem dokumentálunk, az meg sem történt. Aztán elkezdtük nézni a 80 nap alatt a Föld körül első részét, de ezt már nem fejezhettük be, mert menni kellett az utolsó vonathoz.

Majd legközelebb! :)