Olyan rossz érzés, mikor hallod a zár kattanását, és ebben a pillanatban beléd hasít a felismerés, hogy a kulcsod benn maradt a szobában. És ekkor természetesen lemész a portára, kinézed a hozzád legközelebb lakó, a koliban éppen bent lévő HK-s szobaszámát. Megkeresed, majd próbálod neki elmagyarázni, hogy te amúgy nem vagy hülye, csak éhes, és mentél volna ebédelni... Aztán jön a kínos csend, amíg visszamész vele a portára, ő elkéri a szintkulcsot, és elmentek a szobáig, kinyitja neked, és örülsz, mint majom a farkának, hogy végre bejutottál, közben pedig tudod, hogy most hülyének néznek. Rosszabb esetben tudják, hogy az vagy.
És olyan jó érzés, mikor végre beérsz a menzára és látod, hogy még van kaja. Azt is látod, hogy mekkora szerencséd van, mert tiéd az utolsó előtti adag. És próbálod elfojtani az arcodra kiülő kaján vigyort, mikor a szerencsétlen kettővel utánad érkezővel közlik, hogy már nem tudnak neki adni.
