A Hősnő

Egy fárasztó nap után, túl az első palacsinta-torta elkészítésén, belegondolva, hogy mennyi mindent kellett volna még csinálnli, hulla fáradtan már csak annyit szeretne az ember, hogy bedől a pihe-puha ágyikóba, és másnap addig alszik, amíg csak bír a nyamvadt telefon meg nem szólal. Aztán persze rájössz, hogy nem ártana hétfőn úgy megjelenni a munkahelyeden, mintha az emberszabásúak közé tartoznál. Legalább fél óráig próbálod magad megyőzni, hogy márpedig most meg fogsz mozdulni és hajat fogsz mosni. Félálomban elbotorkálsz a fürdőzobába és hidegzuhanyként ér a hideg zuhany.

B*sszus! Kialudt a vízmelegítő!

Gattolina bőőőg... ("Erősen és hangosan")

Aztán rájött, hogy mérnök, szóval ennyit igazán illene megcsinálni...

...és egy laza mozdulattal meg is csinálta.

Akár így is történhetett volna, de a valóság:

B*sszus, túl kicsi vagyok!

Kéne egy szék, mert a földről nem látok semmit...

A sámli túl kicsi, kell egy rendes szék!!!!!!

Na végreeee! Látom, hogy nem látok semmit a láng helyén.

Na szóval, ha ezt a gombot benyomom és nyomva tartom, és a másik gombbal szikrázok, akkor talán jó lesz. (Itt felsejlik, mikor másfél éve nagyon nem lett jó.)

Ezaaaaz! Ott a láng!

Szék visszavisz.

Zuhanyzóba újra be, ez nem működik mi a sz*r van!?!?!?

Szék előhoz, felmászik újra.

Láng ég.

Egyik gombhoz hozzáérek, visszaugrik a rendes helyére...

...és minden a legnagyobb rendben és természetesen egy hősnek érzem magam.